Subnormalia, azaz Doktorland

A minap jelent meg a Heti Válasz (X. évf. 34. szám, 2010. 08. 26.) újságban egy interjú Boross Péter volt miniszterelnökkel. A bejegyzést azért írom mert több válasza is kifejezetten felháborító, illetve szólnom kell ellene, mert hallgatva még azt képzelheti, hogy elfogadva egyetértek vele.

„..Persze, hogy kihasználták azt, amikor intően és mérsékelten nyilatkoztam meg, ám most is úgy látom: igazam volt, ugyanis az a politika, amely most sikert hozott a Fidesznek, nem volt nyerő sem 2002-ben, sem négy évvel később.”

Érdekes, ha akkor nem értett vele egyet, akkor most miért? Mitől lett jobb az addig rossz és kudarcos politikájuk? Illetve ez is egyértelműen azt bizonyítja, hogy egy millimétert sem lett jobb a Fidesz politikája, pusztán csak az előzően kormányon lévők züllöttek le vállalhatatlan szintre.

„..Orbán ugyanis egy ideje már érti, amit a baloldal még mindig nem.

- Azaz?

- Mikszáth Kálmánnal szólva: a magyar hátán szántani is lehet, csak az ekevas nemzetiszínű legyen. Nagy igazság, miközben a liberálisok még mindig gúnnyal, iróniával kezelik meséinket, legendáinkat, regéinket.”

Először is az én hátamon senki ne szántson! Mindegy, hogy milyen színű az ekéje! Maximum racionális és logikus érvekkel győzzön meg! Ha tud. De úgy tűnik ezzel az igénnyel Boross Miniszterelnök Úr sem szeretne foglalkozni. Kinyilatkoztat.

Másodszor Mikszáth Kálmán életének jelentős részét a 19. században élte le. A klasszikus liberalizmust ismerhette, amely tagadja az uralkodók istentől eredeztetett jogait, az arisztokrácia örökölt jogait, az államvallást. Ezeket én is tagadom, ezek szerint liberális vagyok. Elszomorít, hogy Miniszterelnök Úr későbbi válaszában a királyságot is el tudja képzelni államformának, így valóban nem tekinthető liberálisnak. Elszomorít, mert az idő segedelmével megszépülő két évszázaddal ezelőtti múltat próbálja meg összemosni jelenkorunkkal, holott a különbségek óriásiak. A Habsburg elnyomás és asszimiláció ellenében a népnemzeti virtuskodás érthető reakció, de ma olyan problémákkal kell megküzdeni, mint például a globalizáció, a Föld ökológiai rendszereinek kimerülése, felélése, az éghajlatváltozás, a túlnépesedés, a terrorizmus. Hatalmat szerezni lehet, hogy népnemzeti virtuskodással ma is lehet, de ezekre a kérdésekre ez nem válaszol, mert ezek a problémák nem népnemzeti alapúak. Az ostoba bal vagy jobboldaliság ezeknek a problémáknak a megoldásában nem értelmezhető, gyerekes. Persze ha pusztán a hatalomszerzés Ön és Orbán Viktor célja, akkor a népnemzeti virtuskodásra nyugodtan lehet alapozni a politikájukat. És válaszának folytatása egyértelművé teszi, hogy nem csak megszerezni, megtartani is ezen az alapon szándékoznak, jó sokáig:

„..De itt az alkalom: például 15-20 évig egyetlen, közös történelemkönyvet kellene bevezetni az egész országban a sok fércmű helyett. A magyar szellemiséget kifejező szigorú fellépés lenne ez a mai anarchikus posvánnyal szemben. Persze tudom, horthysta leszek emiatt megint.”

Nem horthysta, hanem despota! A szó legnegatívabb értelmében! Ezt a technikát tipikusan a zsarnokok alkalmazzák diktatúrájuk fenntartására és igazolására. Rémisztő! George Orwell 1984-e jut eszembe: „Aki, uralja a múltat - hirdette a Párt jelmondata -, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.”

„– Milyen érzés lenne egy meddő nőnek, hogy szülne, de nem tud, s ezért még bírságot is fizet?

– Egyrészt ez nem bírság lenne, másrészt nem kell érzelmi kérdést kreálni az ügyből. A nemzet jövőjéhez vagy úgy járul hozzá valaki, hogy gyereket nevel, vagy úgy, hogy különadót fizet. Ezer esztendő van e mögött a nép mögött, s az, aki szeretné, hogy előtte is legyen ennyi, nem tekinthet pusztán magánügyként a gyerekvállalásra.”

Hát Öreg, pedig ez aztán a legmagánabb magánügy.

Attól tartok Miniszterelnök Úr nagyon komolyan félreértelmezi saját és az állam szerepét. A nagybetűs élet értelmét, célját sokan sokféleképpen írják le, de általában olyan következtetésekre jutnak, hogy megvilágosodás, szeretet, boldogság, szabadság, stb. Ezen célok között nemigen szokott szerepelni az állam. Azaz léte nem cél, hanem csupán csak eszköz ahhoz, hogy az élet végső célját elérje, beteljesítse. Értelmezésem szerint az állam létének, mint eszköznek a célja valójában az élet végső céljainak eléréshez vezető sokezerféle út lehetőségét stabilan garantálni, leginkább azzal, hogy a fizikai lét feltételeit biztosítja (az egyéni túléléshez, a közösségek együttéléséhez, a testi, lelki, szellemi fejlődéshez). Az állam nem tud boldoggá tenni, nem tud megvilágosítani, mert ezt az egyéni ember saját maga tudja csak önmaga számára elérni. Különösen azért, mert ahány sokmilliárd ember, annyi sokmilliárd út vezet el ezek eléréséhez. Mindenki számára a saját, egyéni útja. A gyerekvállalás ebben az aspektusban abszolút magánügy, elismerve, hogy a gyerekvállalás jelentős anyagi többletterhet jelent, amit kedvezmények formájában támogathat az állam, de ezért büntetni nem szabad. Az ember nem egy állat! Lehet állami szinten termékenységi vagy termelékenységi mutatókat számolni, de ez a megközelítés pontosan abból ered, hogy az állam létezése, fenntartása, fennmaradása az élet célja. De nem az!

Az államok többsége ma etnikai (nemzeti) alapon szerveződik, de ez egy állapot, nem szükségszerűség. Korábban területi alapokon szerveződtek, ma meg sokszor inkább gazdasági államszövetségek vannak, mint az EU pl. Reményeim szerint eljuthatunk egyszer odáig, hogy az állam létezése kizárólag testi, lelki vagy szellemi fejlődésünket támogatja és saját fennmaradása érdekében nem erőszakol be bennünket korlátok közötti kényszerpályákra.