Azt hiszem a Kedves Vezető miután még egy kis nyugdíjpénzzel megtámogatta milliárdos cimboráját úgy érezhette neki is jár ugyanannyi szórakozás mint Demján kollégának. Hiszen annyira kimerítő ez a végtelen jóság, a meg nem értettség, a tudatlan akadékoskodás. Úgyhogy leült a nagyokkal a pókerasztalhoz és játszani kezdett...
- Kérem a téteket! – szól a bank.
- Fel mert szólítani engem a bank! Akkor itt az első tét: bankadó! – ugrik a Kedves Vezető.
- Kérem a téteket! – szól osztás után a bank megint.
- Na! Nem volt elég! Akkor itt a köv. tét: válságadók! – tromfol a Vezér.
- Kérem a téteket! – szól kissé elbizonytalanodva a bank.
- Ez még mindig nem érti! Itt a tét: nyugdíjjárulékot államosítani! – kezd belelendülni a Kedves Vezető.
- Kérem az utolsó téteket! – mondja remegő hangon, cidriző lábakkal a bank.
- Még mindig nem volt elég! ALL IN! Felteszem egész Magyarországot! – dől hátra és kacsint kihívóan a játékból már korábban kiesett Alkotmánybíróság bírája felé a Kedves Vezető.
Mostmár csak a Kedves Vezető bal kezét, Illés Ranger Zoltánt tudnám idézni: „Mindenki térdere, imához!”
Szóval azok is, akik nem hívők, ők is erőteljesen kezdjék el szugerálni a lapokat, hogy a sok százezer leosztás közül az egyedüli jöjjön le, amivel nyerni lehet, mert ha nem...
Laszt kommentz