A Költségvetési Tanács is megkapta a maga büntetését, mert nem értette még meg a Nemzeti Együttműködés Rendszerét: csak egy maradhat. Csak egy vélemény, ami egyezik a Kedves Vezető véleményével.
A fenti kis epizódról (a vele megszólalásig hasonlatos eseményekből az utóbbi hónapokban volt pár) jutott eszembe Nagy Sándor, akinek tanítója Arisztotelész, akinek tanítója Platón, akinek tanítója Szókratész volt. Nagy Sándor halála óta 2333 év pergett le történelmünk homokóráján. Vajon hányszor, de hányszor ismétlődött meg azóta a posztot indukáló kis eseményhez hasonló történés? 100 emberöltő telt el és azt érzem, hogy emberi fejlődésünk megállt. Nem tanultunk semmit. Sajnos hiába a legtehetségesebb tanítók az aktuális vezető a hatalom szemüvegén keresztül mindig tévedhetetlenül igaznak látja önmagát.
Sajnálatos, hogy a hatalom mindig elfedi: a cél nem szentesíti az eszközt, cserébe viszont az eszközök fogják meghatározni az eredmény tulajdonságait.
A hazugság mindig hazugságot fog szülni, mert képtelen másra.
Az erőszak mindig erőszakot fog szülni, mert képtelen másra.
A félelem mindig félelmet fog szülni, mert képtelen másra.
A nép nevében elérendő igazság, szeretet, együttműködés nem gyermekükként, hanem épp ellenükben fog megszületni.
Kérem az idősebb generációt, ha emlékeznek még rá és jót akarnak gyermekeinek, akkor tanítsák meg nekik a cocializmus túlélési technikáit.
Én is ezt teszem.
Nagy szükség lesz rájuk.
Laszt kommentz