Lázár Alkotmányos János legutóbbi nyilatkozata szép példája a realitásérzékét vesztett 2/3-nak.

„Mindig egyetért azzal, amit a parlamentben képvisel?
– A Fideszben mi ugyanabból az elvi indíttatásból hozunk döntéseket. Ha látjuk, hogy a legfontosabb probléma az eladósodás, és ezt kezelni kell, nagyon könnyen levezethető, mire van szükség. Ha az ember pontosan tudja, mi a cél, az ehhez rendelt technikai lépésekkel kapcsolatban tiszta a lelkiismerete.”

A mottó: „a cél szentesíti az eszközt”.

Ezzel a felelősség alól felmentő áligazsággal minden indokolható? Csak reménykedem, hogy ezt az érvelést valójában a tudatlanság és az ifjonti hév magyarázza.

„Mi a helyzet visszafelé: önre hatnak az érvek?
– A politikában erény, ha képes vagy megváltoztatni az álláspontodat annak hatására, hogy az emberek tiltakoznak – erről a 8 éves polgármesterségem alatt sokat tanultam. Meghallottuk a szakszervezetek tiltakozását a 98 százalékos különadó ügyében, és a nagykutyákat vettük célba, nem a nyugdíjba készülő pedagógusokat. Az, hogy most politikai nyilatkozatban garantálja az országgyűlés az egyéni számlát mindazoknak, akik a magánnyugdíjpénztárból átlépnek az államiba, szintén ezt bizonyítja. Persze azt korántsem állítom, hogy elmúlt hat hónap hibátlan volt, az én munkám sem volt az.”

A hiba az, amikor valamilyen információ hiányában olyan döntést hozunk, ami szándékaink ellenére káros következményeket eredményez.

Amit a Kedves Vezető és – jó tanítványként – Te is elkövettél az nem hiba, hanem bűn, mert tökéletesen tudatában voltatok minden információnak és azok ismeretében hoztatok meg jogilag, morálisan, gazdaságilag káros, védhetetlen döntéseket.

„Például?
– Tavasszal cselekvési kényszer volt, egy romhalmazt örököltünk. Ilyen helyzetben az ember kevéssé tud a stílusra, az egésznek a körítésére ügyelni, mert lépni kell. Ha düledezik a kerítés, azonnal meg kell csavarozni, de hogy milyen csavarral – az hagyhat maga után kívánnivalókat. Ami tanulság: több időt és energiát kell arra fordítani, hogy az emberekkel megértessük a helyzetet. Összességében úgy gondolom, nagyon sok tabut ledöntöttünk, és nagyon sok olyan lépést megtettünk, aminek hiányában nem lehetne az országot megváltoztatni.”

János! Végülis hívhatjuk tabudöntésnek, hogy kinyitottátok Pandóra szelencéjét, hiszen a Kedves Vezetővel karöltve jó néhány szónak, fogalomnak sikerült pont ellentétes jelentést adni, mint ami eddig volt.

De talán nem véletlen, hogy eddig nem akarták kinyitni. Vajon ki lesz az, aki majd a szelencébe zárt utolsó dolgot végül felszabadítja?