Megkaptuk a Kedves Vezető alkotmánytervezetét. Az eleje ütősre sikeredett az biztos. Sokaknál kiütötte a biztosítékot. A teljesség igénye nélkül csak néhány dolog, ami nekem nem tetszett, amivel nem tudok azonosulni, mindegy, hogy ez sérti-e a Kedves Vezetőt vagy elv társait. (Annyi különbséggel, hogy én nem akarom senki másra rákényszeríteni a saját világlátásomat.)
A wikipedia szerint: „A hitvallás egy vallás tanításának rövid, sokszor tételes összefoglalása.” Már itt érzek némi önellentmondást a normaszöveggel, hiszen VI. Cikk (2) „Magyarországon az állam és az egyházak különváltan működnek. …..”. Node, akkor mi köze az alkotmánynak a valláshoz? Ráadásul a B Cikk (3) szerint „A hatalom forrása a nép.” Milyen hitről beszélünk? Az alkotmány hit kérdése lenne?
„Büszkék vagyunk….”
Én nem vagyok büszke. Számomra a büszkeség a haraggal, a féltékenységgel azonos tőről fakad. Amennyire csak tudom igyexem elkerülni ezeket az érzéseket.
„Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki.”
Azt hiszem az elmúlt 10 hónap szemléletes példája volt annak, hogy mit is vall a Kedves Vezető és elv társai az egyéni szabadságról meg az együttműködésről.
„Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a békesség, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.”
Ez a mondat egyszerűen értelmetlen. Ahogy mások is megfogalmazták már az államnak semmilyen célja nincs, mert nem is lehet. Az állam nem valami független entitás. Az állam azt csinálja, amit a nép mond neki, hiszen neki van hatalma, amivel létrehozza egyáltalán az államot. Céljai az embereknek, az emberi életnek van és legyen erős a Kedves Vezető, de én még sehol nem olvastam, hogy az emberi élet célja az állam létrehozása lenne. Az állam léte nem cél, csak egyszerű szükségszerűség.
Az ország történelmére vonatkozó mondatok a múltat abszolút önkényes válogatásban idézik meg, teljesen szubjektív felhangokkal. Azt hittem az alkotmány nem egy alternatív történelemkönyv.
Az egész bevezetésről az jutott eszembe, hogy olyan lett mint, amikor valami általános iskolai ünnepségre megkérik a kisiskolásokat, hogy ugyan írjanak már valami beszédet. A jótanuló diák pedig igyexik megfelelni az elvárásoknak és írni egy patetikus szöveget, habár sem az eseményt, sem a vele kapcsolatos fogalmakat nem igazán érti, hiszen még gyerek. No, ennek a résznek is ilyenfajta infantilis bája van.
A normaszövegből is lehetne jó sok mindet idézni, de csak egy dolgot ragadok ki:
„[az alkotmány végére az igennel szavazó képviselők nevei felsorolva, címek, rangok, párt és egyéb megjelölések nélkül]”
No, önbizalomhiányban nem szenved sem a Kedves Vezető, sem az elv társai, az biztos.
Összességében azt kell mondjam, sajnos a gazdaságpolitika terén Járai Zsigmond által felvetett „szellemi kapacitás” hiánya itt is megmutatkozik.
Laszt kommentz