A minap fővárosunk főpolgármestere azzal a fönséges ötlettel állt elő, hogy ugyan vonják már vissza a fővárosi díszpolgári címet olyanoktól, akiknek korábban megadta, de véleménye szerint ma már érdemtelenek rá. Korábban meg az volt a nagy ötlet, hogy legyen Budapesten Elvis tér. Amellett, hogy nincs ezekkel a dolgokkal bajom az jutott eszembe, hogy most tényleg ez a legfontosabb? Tényleg ezzel kell mindenekelőtt foglalkozni, mer egyébként az összes többi probléma már megoldva? Aztán az sejlett fel bennem, hogy a főpolgármester egyszerűen csak jó mintakövető. Követi Kedves Vezetőjének és elv társainak mintáit. Pótcselekszik. Az utóbbi tíz hónap bőséges példát szolgáltat ehhez.
A demokrácia, a köztársaság jogállami nehézségeinek megoldása helyett egyszerűen csak elkezdjük lebontani azokat azzal, hogy a Kedves Vezetőhöz hűséges pártkatonákat neveznek ki minden egyensúlyt és féket jelentő intézmény élére, visszamenőleges hatállyal alkotnak jogszabályokat, az alkotmánybíróság jogkörét beszűkítik, semmisségi törvényt hoznak, ..., és a "szent korona" az egészre, hogy a parlamentben 6 vitananap alatt új alkotmányt tákolnak össze (a hetedik napon meg megpihennek), holott általuk is elismerten a jelenlegi alkotmányból és helyzetből következő ilyen kényszer nincs.
A média, mint sokak szerint negyedik hatalmi ág, működési problémáinak párbeszéden alapuló megoldása helyett a sajtószabadságot félemlíti meg a médiatörvénnyel.
Saját felelősségük felvállalása helyett csontvázbizottságot állítnak fel, elszámoltatási kormánybiztost neveznek ki.
A gazdaság teljesítményének, a munkahelyteremtésnek és az állami működésének súlyos kérdéseit őszinte megvitatás és megoldáskeresés helyett a manyup pénzek államosításával, a különadók bevezetésével, a kilakoltatási tilalom fenntartásával, a hajléktalanok közterekről való kitiltásával, stb. fedik el, söpörik a szőnyeg alá.
A nevelés, oktatás, a világban tapasztalható értékválság problémáira az a válasz, hogy 15 évre csökkentik a tankötelezettség korhatárát, a büntethetőség korhatárát 12 évre szállítják le és cukorkalopásért börtönbe zárják a gyerekeket.
És azt gondolom, még lehetne hosszan folytatni a fenti sort.
Amikor nincs koncepció, amikor nincs szellemi kapacitás, amikor nincs valódi felelősségvállalás és nincs önkritikus bátorság, csak átgondolatlan ötletek vannak, csak középszerű hozzáértés van, csak a mindent kikényszerítő hatalom erőpolitikája van, akkor jön a pótcselekvés, amivel a koncepció látszatát, a szellemi kapacitás látszatát, a bátorság látszatát igyekeznek fenntartani.
A pótcselekvés a kormányzás illúziója.
Laszt kommentz