A rendszerváltást követő zavaros, tébolyult bolyongás 20 éve után végre visszatalált a Kedves Vezető az igazi és egyetlen magyar útra:
"... A Kínai Népköztársaság és Magyaroszág szövetségesei lettek egymásnak. Ehhez erős alapokra van szükség, de ezek az alapok már léteznek a két ország közt. Az elmúlt hatvan év és az, hogy hasonlóan gondolkodunk a jövőről, csak megerősítette ezeket."
Akkor most álljon itt egy példa arra, hogyan is gondolkodik a Kínai Népköztársaság...
„Az invázió (Tibet kínai megszállása – szerk.) tervszerű népirtási politikával jár együtt. Senki sem menekül meg a születési arányszámot ellenőrző intézkedések embertelenségétől, melyeket 1989. óta újra felerősítettek, amikor a Sanghai Társadalomtudományok Akadémiája beszámolójában azt tanácsolta, hogy hozzanak létre egy különleges rendőrségi erőt arra a célra, hogy a több mint ötszázezer fős településeken abortuszt végezzenek el a nemzeti kissebséghez tartozó nőkön. Egészségügyi csapatok járják az országot, hogy eleget tegyenek ennek a törvénynek. Ezeknek a csoportoknak anyagi ösztönzést kínálnak fel, hogy a lehető legnagyobb számban végezzenek el sterilizációkat és abortuszokat. Tanuk vannak borzalmas jelenetekre, amikor asszonyok csoportjait, sőt még tizenhárom és tizennégy éves lányokat is erőszakkal elhurcolnak teherkocsikon valamely klinika felé. A legfélreesőbb övezetekben, ahol nincsenek kórházak, kínai orvosok és ápolónők csapatai köröznek dzsipeken, mögöttük az anyagokat szállító kis teherautókkal. Ezek a csoportok három-négy hónapos utazásra indulnak, faluról-falura mennek és harmadik vagy negyedik, de néha második gyermekükkel teherbeesett asszonyokat kutatnak fel. Minden egyes utazásuk végén mintegy kétezer esetről számolhattak be. Az előrehaladott terhesség szakaszában lévő asszonyok erőszakos terhesség-megszakítását feljelentő beszámolók beigazolódtak, amikor három, négy és öthónapos magzatokat találtak a Csamdo kórház szeméttartályaiban. Ez a folyamat még messzebbre ment el, egészen az újszülöttek megsemmisítéséig olyan családokban, ahol már volt két gyermek. Az anya megszül, hallja kisbabájának sírását, és miután megpihen, majd felébred, arról értesül, hogy csecsemője meghalt a szülés alatt. Egy tibeti doktornő megerősítette, hogy egészséges, jó felépítésű újszülötteket vizes vödörbe dugva fojtanak meg, alighogy megszületnek. <Az anyák belezavarodnak
> tette hozzá. Egy kínai orvos, akivel az emberi jogokat vizsgáló bizottság készített interjút, beismerte, hogy kénytelen volt megölni egy újszülöttet, hogy teljesítse abortusz-kvótáját. Ellenkező esetben elveszítette volna azt a plusz anyagi juttatást, amit erre a tevékenységre megszabtak, ezenkívül szakmailag is lehetetlen helyzetbe került volna. ...” (Idézet: Javier Moro (2010) Buddha Hegyei Tibet Lelke 97-98. o.)
"Ennek az előkészítése érdekében jöttünk ide és vettük fel a kapcsolatot a Kínai Kommunista Párttal, amely rendkívül sikeres reformokat hajtott végre az elmúlt három évtizedben, és tette sikeressé az országot. Számunkra a kapcsolatfelvételt megkönnyíti, hogy a KKP nem kíván ideológiai vitákat folytatni, az együttműködés alapjának nem az ideológiát tekinti, hanem a közös érdeket”
„– Orbán Viktor tökéletesen egyetért azzal, amit a következő történet rejt számunkra tanulságként. A háború alatt egy brit kormányülésen egy miniszter azzal állt elő, hogy a hadiállapotra tekintettel nullázzák le a kulturális kiadásokat, és a felszabaduló összeget fordítsák fegyverekre. Mire Churchill így válaszolt: „Rendben, de akkor miért is harcolunk?””
Laszt kommentz