Végre! Egy olyan írás jelent ma meg az Indexen Demény Pál Györgytől, amely hiteles, racionális módon mutatja be a világ, és benne leginkább Magyarország demográfiai jövőképét. Az elemzés viszonylag sötét képet fest arról, hogy mi lesz itt 50 vagy 100 év múlva, ha nem emeljük nagy tempóban a termékenységi mutatót (TFR - egy nő átlagosan hány gyermeket hoz a világra, pl.: 2 a TFR, ha egy nő szülőképes koráig 2 gyermeket hoz a világra). Mindehhez pedig példaként Franciaországot vagy Skandináviát hozza, ahol sikerült állami intézkedésekkel ezt az értéket jelentősen javítani a jelenlegi Magyarországihoz képest, ami 1,34.
Azért az írással kapcsolatban több kérdésem, illetve ellenvetésem is van...
1. Sajnos az írás alapvetően állam szemléletű. Maga a termékenységi mutató is az. Nyílván senki nem úgy vállal gyereket, hogy megnézni milyen az ország termékenységi mutatója, és ha 2 alá csúszik, akkor hazafias elkötelezettségből még összehoz egy-két gyereket. A gyerekvállalás individuális, egyéni döntés, nem kikényszeríthető. Talán a legjobb példa, amin keresztül egyértelműen megérthető, hogy:
Az állam léte nem célja az emberi létezésnek!
Az állam és az ember létének, céljainak ideológia megvitatása nem elkerülhető. Ha van olyan ideológia háttér, ami alapján az egyéni emberek többsége (és így a társadalom többsége) elfogadja, hogy az állam fenntartása érdekében kell gyereket vállalni, akkor igazolhatóvá válhatnak azok az államtechnikai döntések, amelyeket az elemzés szükségesnek vél.
2. A szavazati jog megadása a gyerekeknek lehet, hogy jó ötletnek tűnik, mint technikai segítség a termékenységi mutató növeléséhez, azonban bármennyire is igyekszik súlytalanítani a szerző a családon belüli nézetletérés lehetőségét azért ez bizonyosan komoly szülő-gyerek konfliktusokat fog eredményezni. Ebből pedig egyébként is jó sok van a gyereknevelés alatt, különösen kamasz korban. Nem értem minek kellene ezt a helyzetet előidézni/fokozni?
3. Hogy a szülő alapvetően a gyerekének jót akar, az nyilvánvaló. Így nyilván arra is szavazna, aki szerinte a leginkább segít neki abban, hogy gyerekének jól alakuljon a jövője. De! Nem lesz-e egy ugyanolyan demagóg ígéretlicit ennek az eredménye, mint akármelyik másik szavazócsoport esetében jelenleg? És egyébként nem lesz-e a végeredmény ugyanolyan ordas nagy hazugságok sorozata, mint a jelenleg regnáló Kedves Vezetőé (példát gondolom tud mindenki)? Akkor most mennyire is segíti mindez a termékenységi mutató javulását?
4. A jövőn való elmélkedés nem haszontalan dolog. Pl. a klímaváltozás és annak jövőbeni extrapolációja egy fokkal súlyosabb jövőt fest számomra, mint a Magyarország demográfiai problémája. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy sokkal többet segítene a termékenységi mutató javításán (márha ezt kell tekinteni valami elsődleges és esszenciális mutatónak), ha a politikai elit nem hazudozna össze-vissza, nem egyéni lobbiérdekek mentén szabná a szabályokat, nem visszamenőleges hatályú szabályokkal operálva bizonytalanítaná el az egyéni emberi létkörülményeket pillanatnyi politikai előnyök kedvéért, stb.
5. Kérem a szerzőt, hogy 2011-től indulva, mondjuk 30 éves léptékekben kezdjen el visszafele menni az időben és vizsgálja meg, hogy milyen események zajlottak le. És kérem tegye fel a kérdést, hogy hogyan is segítette az állam az embereket az egyes történelmi váltások kapcsán? Mennyiben az államon és mennyiben az egyénen múlott az új állami berendezkedések váltását követően saját létének biztonsága, túlélésének, egyéni fejlődésének lehetősége?
Kevesebb államot, több tudást!
Laszt kommentz