Az,hogy Kedves Vezér és népe pozíciótól függően mást mond,fájdalmas lehet a következetesség megszállottjainak,de korántsem meglepő.Főleg,hogy azért térünk vissza ismételten a privatizáció témához,mert egyre nyilvánvalóbb,hogy más megoldás erre sajnos nincs.Hiába működik egyes országokban állami pénzből,de ne hozzuk már ezt elő példának,ott egészen más a struktúrája a rendszernek,nem egy félkarú rabló hatékonyságával vetekedő pénznyelőgép.Másrészt érzelmi alapon ezt megítélni kicsit olyannak tűnik,mintha nem kötnék biztosítást kéztörésre"nehogymán ebből csináljunk pénzt,az emberi nyomorúságból"pedig de,csinálnak,ha eltöröd,akkor Te(ha nem is sokat),ha meg nem,akkor a biztosító.De így van ez rendjén.Jó lenne már ezt belátni,hogy itt máshogy ez nem működhet...

Egy munkaképtelen, súlyos betegségben szenvedő, halálos beteget a megtérülés miatt kezelnek? Hát nem. Egy olyan csomagot vásárolt (biztosítást fizetett, magyarnak született stb) amiben a kockázatközösség (biztosítást fizetők, magyarok stb) vállalta, hogy ha beteg lesz, megpróbálja meggyógyítani vagy kezelni. na de ha a pénznek nem tulajdonítunk jelentőséget, akkor nem tudjuk, hogy kinek mennyiért mi jár. Pl. egy BAZ megyei alkoholista dohányos, segélyét alkalmi lopásokkal kiegészítő tüdőrákos beteg havi 1 millás kezelését szívesen fizeted? igazságosnak érzed? vagy inkább csak a két diplomás fővárosi józan életű fiatalokkal lennél kockázatközösségben? csak az őrájuk szabott biztosítási díjakat fizetnéd be? ez a nagy kérdés, ezt kéne 8 millió választópolgártól megkérdezni, neked meg elgondolkodni rajta

@kilgore.trout:
1, Hát, ha más államban működhet, akkor érdemes lenne megtudni, hogy hogyan és miért, hátha nálunk is meg lehet csinálni és a hatékonyságon is javítana. Legalább nem nekünk kellene kikísérletezni, hanem van működő példa.

2, Nem érzelmi kérdés, hanem szemléletmód kérdése. Miként látjuk a világot és abban emberi létünk céljait és értékeit. Közgazdasági szemüvegen keresztül nézve, pénzben is meg lehet próbálni mérni a világot, de számomra a pénz semmi több mint eszköz. És mint eszköz számomra a világ mérésére nagyon sok esetben (szabadság, szerelem, élet, halál, stb.) nem értelmezhető, alkalmatlan.

3, A biztosításon keresztüli öngondoskodás egy fontos pillére az egészségügyi rendszernek, de kizárólagos alkalmazása rögtön felveti azt a kérdést, hogy mit csinálnak azok, akik önhibájukon kívül nem képesek biztosítást fizetni, mert pl. munkanélküliek (a fejlett országokban is kb. 5-15%, a spanyoloknál 20 % a munkanélküliség, ami a piacgazdaság velejárója, nem az emberek munkakerülése az oka), árvák, tartósan munkaképtelenek. A helyzet hasonlatos a Boross Péter által felvetett gyermektelenségi adóhoz, aki az önhibájukon kívül gyermekteleneket (pl. meddő, terméketlen) is sújtaná ezzel az adóval, mert ő sem akar érzelmi kérdést csinálni a dologból. Természetesen a kifejezett önpusztító életet élő embereknek (pl. drogos, alkesz, dohányos, stb.) lehet magasabb a biztosítási díjuk, de sajnos ez a csoport általában nem rendelkezik jövedelemmel így biztosítást sem tud fizetni. A kör bezárult. Valószínű ezt a helyzetet próbálja meg kezelni az Obama kormányzat is az USA-ban, pedig ott aztán a biztosításos rendszerbe vetetett hit megkérdőjelezhetetlen volt, de valamiért még sem működött.