Nemrégiben hazánkba látogatott Kína miniszterelnöke, akit 60 évnyi csodálatos közös múlttal a Kedves Vezető szövetségesünké emelt. A fogadtatás baráti, sőt azt mondanám meleg volt. Csak a brezsnyevi csók hiányzott. A vadromantikus nosztalgia hullámai bizsergették meg minden idegszálamat. Mintha egy dokumentumfilmet néznék az áldott átkosról. Csak színesben. De ahogy pereg tovább a film egyre kényelmetlenebbül érzem magam. Nem tudok felállni és kimenni a moziból. Az események meg csak történnek egyre-másra...

Gigantikus közmunkaprogramok indulnak majd, amiben újra felépítjük kis hazánkat. Nem mellesleg ezzel támogatjuk a kkv szektort is, hiszen ez hozza majd a felvirágzást a lapát, csákány, ásó, talicska bizniszbe.

Pillanatoknak tűnő 5 éves tervek helyett a Kedves Vezető 40 éves távlatokba önti a betont, amelynek egyik első eleme a 2040-ig 7000 Mrd-ért fejlesztendő úthálózat. Csak merje azt mondani valaki, hogy a Kedves Vezető nem fogadta meg a kínai miniszterelnök tanácsát: Gondolkodjanak nagyban! Végre újra nekifogunk megvalósítani a sztálini gigantománia legszebb elképzeléseit. Annak idején csak azért nem sikerült, mert nem volt elég hit. De most, hogy velünk a Kedves Vezető, minden akadályt legyőzünk.

Az átkos sikerpropagandista leckéi is élményszerűen köszönnek vissza manapság. Csökkentettük az államadósságot, sőt az országot a csőd széléről hoztuk vissza, megvédtük az izgága imperialista sötétzöld liberoszoci buziktól az országot, visszaállítottuk a munka becsületét, nemzeti öntudatunk újra felébredt, stb...

A nyilvánosság mindenki által jól ismert és a 2/3 által elítélt romboló erejét szerencsére az új médiatörvény képes lesz megfékezni. Már emiatt sincsenek nyugtalan éjszakáink.

Akik pedig végképp nem értenek a szép szóból azoknak kiosztunk egy sallert vagy kokit  de ha még ez sem elég, akkor az ügyészség magyarázza el szépen az emberi jogok és kötelességek nemzeti együttműködés rendszerét. Mindenki okulására pedig heti egy-két alkalommal bilincsben és vezetőszáron mutatják meg az aktuális nemzeti ellenséget, hogy megértse az istenadta nép az engedetlenség következményeit.

A gazdaság? A gazdaság. A gazdaság pedig szárnyal. A Kedves Vezető és Szent Jobbjának áldásos tevékenysége tagadhatatlan. A Kínával köt/-ött/-hető/-endő gazdasági megállapodások pedig sztahanovistákat megszégyenítő sebességűre gyorsítják növekedésünket.

Azért ezzel kapcsolatban két dolog eszembe jutott.

Alkupozíció. Próbáltam kitalálni, hogy vajon  mi teremt kis hazánknak alkupozíciót Kínával szemben. Sajnos nem találtam ilyet. Viszont a Kedves Vezető mégiscsak üzletel velük. Mivel azonban nem vagyunk alkupozícióban, ahhoz, hogy mi is jó üzletnek tudjuk tekinteni egy-egy megállapodást Kína jóindulatára, tisztességére, becsületére, stb. van szükségünk. De vajon hol, miben gyökereznek ezek a morális értékek és mit is takarnak itt vagy ott? Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a Kedves Vezető figyelmét Kína morális nagyságára pl. Tibet esetében és egyben jelezném a győzedelmes pragmatizmus eredményességét is. Hiszen ma már a Qinghai-Tibet-vasútvonal köti össze Tibetet Kínával, panelházak ezreinek felépítésével javították az életszínvonalat, amelyet a vendéglátóipari egységek százai csak tovább növelnek, stb. Hogy közben lerombolták vagy elrabolták kultúrkincseiket és hitüket/nemzeti identitásukat minden eszközzel megpróbálják megsemmisíteni? Lényegtelen. A nemzeti identitás vonalhoz csak egy kis Kínai kitérő: az alaptörvényben államilag magasztalt nemzetmegtartó keresztény kultúrdemagógiával érzek némi koherenciazavart, amikor Kínában a pogány legendárium csodaszarvasával demózza a magyar nemzetet a Kedves Vezető által felkent udvari művészelitje.

Gazdasági függetlenség. A globalizált világban gazdasági függetlenség nem létezik. Kis hazánk számára meg még annyira sem létezik, mert kicsik vagyunk (erőforrásban, nyersanyagba, piacba, stb.). Különösen, ha a nyugati világ életszínvonalán szeretnénk élni. Ha meg már függőségben tudjuk csak ezt elérni, akkor inkább az EU vagy USA, mint Kína.