Magyarország mai társadalmi, gazdasági problémáival kapcsolatosan a „kérdések válasz nélkül” helyzet jellemző. Akár tetszik, akár nem, észre kell venni, hogy részben adottságaink, részben a külső (nemzetközi trendek) hatásai, részben az elmúlt több évtizedes államvezetés manőverezései következtében az ország kiszolgáltatottsága, függősége minden korábbinál nagyobb lett.

A XXI sz.-ban egy ország nemzetközi megítélése a világpiacon kialakított hídfőállások számától és erősségétől függ, ehhez csak támogatást tudnak nyújtani a háttér és/vagy belső piac kiszolgálását biztosító kis- és középvállalkozások.

Ilyen trófeákkal meglehetősen kevéssé rendelkezünk, világpiaci részvételünk jellemzően más multinacionális cégeken keresztül, bizonytalan státusszal érvényesül. Nemzetközi potenciálunk tehát viszonylag alacsony.

Más oldalról, a jelenlegi kormány társadalompolitikája, a jogi környezet átalakítása – elsősorban az Alaptörvényen és a választási szabályozáson keresztül – olyan belpolitikai helyzetet teremtett, amelyben a fellépés az arányos, objektív érdek- és értékképviseletre az Európában szokásos keretek között szinte reménytelen, hatástalan.

Az ellenállás az orbánista burkolt diktatúrával szemben nagyobb társadalmi energiákat igényelne, amelyre az elkeseredés mocsarában egyre nehezebb jelentős tömegeket mozdítani. A társadalomban a csüggedés, kiábrándultság és beletörődés jelei mutatkoznak. A politikától való elfordulás csúcsot dönt napjainkban, a Szonda Ipsos felmérése szerint a pártoktól elfordulók aránya az összes szavazóra vetítve folyamatosan növekszik, jelenleg 57%. (2012.01.10.)

Az orbáni politika eddig sikeres taktikázása alapvetően a megosztás politikájára épül. Ez a cinikus, kegyetlen taktika, mely felőröl és legyengít, olyan társadalmi és egyéni károkat produkál, amelyből a felépülés hosszú és küzdelmes lesz. Ez az a magatartásmód, ami akadályozza a demokratikus érdekérvényesítést is, s melynek bemutatása, bel- és külföld számára történő megértetése a demokratikus ellenzék legelső és legfontosabb feladata kell hogy legyen. A megosztási politika, kihasználva világpolitikában részben a globalizációból adódó ellentmondásokat, most az Európai Unió felé fordul.

Brüsszel és számos külföldi állam már érzékeli, hogy hazánkban gondok vannak és gazdasági, politikai nyomást kezdtek gyakorolni a kormányra. Részleges tájékozottságuk azonban, nem elegendő a folyamat megállításához. Alapos és szakszerű felkészítésük nélkül könnyen áldozatul esnek az orbáni gátlástalan, hazugságoktól sem mentes retorikának. Ez a retorika, ami saját bevallása szerint is kétszínű (Origo; Népszava Online), most a forrásokat nem kímélő, céltudatosan mozgósított szimpátia tüntetéssel karöltve, félrevezetheti és megoszthatja a világ értékelését a magyarországi helyzettel kapcsolatban. A belföldi Orbán elleni küzdelem sikerének esélyeit nagymértékben csökkenti, ha az Európai Unió nem adja meg a támogatást a politikai eszközökkel helyreállítandó demokráciához.

A mai magyarországi politizálás, a nyílt színi demonstrációk, egy itthon eddig ismeretlen erő, a civil szervezetek felszínre kerülését eredményezte. Történelmi okokból, Európa nyugati országaival ellentétben, ez az érdekvédelmi szerveződés itthon gyerekcipőben jár, megerősödése még időbe telik.

A természetes fejlődésre azonban nincs idő. A civil szervezeteknek fel kell vállalni összetettebb feladatokat is, mint a szűk csoportérdek képviselése. A civil szféra feladata a fentiekből adódóan, ha tetszik, ha nem, mivel a hitelesség valószínűségét a legjobban hordozzák, hogy segítse a külföldi döntéshozók helyzetmegismerését, bemutassa és meggyőze a nemzetközi környezetet Orbán-féle hatalmi kör igazi lényéről és működésének potenciális veszélyeiről.

Az egyes szakmai kérdéseket érintő konkrét értelmezések, nemcsak a nemzetközi környezet, de a problémával közvetlenül nem foglalkozó itthoni tömegek számára is nehezen elérhetőek. Ahhoz, hogy az emberek ne csak „érezzék”, hogy valahol sántít a média törvény, hogy szorít a cipő az oktatásban, egészségügyben, közérthető, logikus módon kifejtett elemzések szükségeltetnek magyar és angol nyelven.

Mindennek kialakítása és segítése azon szakmailag felkészült csoportok, szervezetek  küldetése, amelyek ma egymástól elszigetelve tevékenykednek. A tömegeket összefogó kezdeményezések mellett ezen csoportok együttműködése a sikeres „rendszerváltás” alapvető feltétele.

Lehetővé kell tenni, hogy ezek a munkák koordináltak, majd széles körben elérhetőek legyenek és felnyissák a társadalom lecsukódó szemét a problémák iránt bel- és külföldön egyaránt. Ez a módja, hogy egyre többen ismerjék fel, hogy Orbán és szűk környezete jelenti a mételyt, amely tönkreteszi az országot, gazdasági, közigazgatási, értékrendi nihilbe taszítva a lakosság egyre nagyobb részét.

A fentiek hatására a ma passzív tömegek beláthatják: érdemes politizálni, mert nem vagyunk egyedül.

/SP/