A minap olvastam Illés "Ranger" Zoltánnal egy interjút, amiben az alábbiakat mondja:

„... Nem azt várom egy helyettes államtitkártól, hogy szakmai döntéseket hozzon helyettem, elegendő, ha végrehajtja azt, amire a kellő kompetenciák birtokában, a megfelelő egyeztetések után utasítom. ... Csak olyan vezetők maradhatnak a posztjukon, akik nem azért követik az utasításokat, mert muszáj, hanem azért, mert egyetértenek azzal a stratégiával, amit meghirdettem. Egy állománygyűlésen világosan elmondtam: nem számítok szekértábor-küzdelmekre, mert aki ellenáll, azt eltávolítom. ...”

Ahogy olvasgatok nagyon sok ezzel összecsengő kinyilatkoztatással találkozok az új okostojások részéről, habár általában ennél burkoltabban fogalmaznak. Ez a típusú erőpolitizálás és félelemkeltés eredményes és hatékony eszköz, de csak látszólag, mert nagyon gyorsan eljut saját korlátai határáig, utána pedig kontraproduktív. Az értelmes, kreatív emberek általában villámsebesen elmenekülnek az ilyen környezetből, aminek egyenes következménye a szakmai színvonal rohamtempójú leépülése. A végrehajtás piszok hatékony lesz, sokszor egyenesen 120 %-ra teljesítik az utasítást a cidriző lábú vagy a végtelen lojalitású alkalmazottak, még akkor is, ha az kapitális baromság.

Államtitkár Úrnak igazán lenyűgöző a szakmai mindentudásában gyökerező határozott önbizalma, csak nehogy az derüljön ki a végén, hogy ez valójában a küldetéstudatos együgyűekre jellemző önhittség.

A Kedves Vezetőnek a fentebbi szemlélet kapcsán is szeretném a véleményem jelezni, miszerint is: a fékek és ellensúlyok nem azért vannak egy rendszerbe beépítve, hogy a végrehajtás hatékonyságát csökkentsék, hanem azért, hogy a hibás irányokba való fordulásra figyelmeztetessenek illetve megakadályozzák azt, ezáltal védve a rendszert az önpusztítástól.

/Klein Imre: amúgy a környezetvédelmi államtitkárság előtt már forradalmasította Illés mester a kiskereskedelmet is... Látható, hogy manapság a Sherwood-Terézváros-tengely szabja meg a csapásirányt.../