A minap nyilvánossá lett, immár a jövő januártól hatályos új alkotmányhoz igazított Alkotmánybíróságról (Ab) szóló törvény, ami szerint:

„Mivel az új alkotmány szerint a törvénytervezetek elfogadása után már csak a kormány, az országgyűlési képviselők negyede és az alapvető jogok biztosa fordulhat az Ab-hez, a testületnek a folyamatban lévő ügyek közül is csak ezekkel kell foglalkoznia.
Az Ab tájékoztatása szerint 12 ilyen ügy van, valamennyi ombudsmani beadvány.”

Nem szeretem az összeesküvés elméleteket, de most megfordult a fejemben pár kérdés.

Vajon miért szellőztette meg az Ab a manyuppal kapcsolatos határozattervezetét? És vajon mire föl volt egy kétnapos színjáték? Gyöngyöző homlokkal küzdöttek a taláros jogtudorok, de nem tudtak határozni. Szóvivőjük szerint azért nem tudtak dönteni mert új szempontok merültek fel. Csak nem az Ab-ról szóló új törvénytervezet? Csak nem az új tagok?

Lehet, hogy itt lenne az ideje, hogy az Ab elnöke a korábbi morális vizsgálatot lefolytassa  magában még egyszer? Én az alapoknál kezdeném, remélve, hogy segít függetlenedni az aktuálpolitika bűzétől.

Mi a morál?

Mi a jog? Mi a jog célja? Miért van szükség jogra? Mi a jogállam? Hol húzódik a jogállamiság határa? Van-e összefüggés a jogba vetett bizalom és a jog érvényre jutása között? Vajon mi az, ami erősíti és mi az, ami gyengíti a jogba vetett bizalmat?

A kérdések naivnak tűnnek, de meggyőződésem, hogy időről-időre ismételten fel kell tenni őket önmagunknak, hogy képesek legyünk meglátni hol is állunk.

Vajon mit véd ma az Alkotmánybíróság?

Államosítják a manyup pénzeket azzal a felhanggal, hogy az egész manyup rendszer mindenestül rossz, különösen mert eltőzsdézik az emberek nyugdíjra félretett pénzét. Ehhez képest az állami nyugdíjrendszerbe önkéntesen visszakényszerített emberek többsége reálhozamot kap. Az állam meg 500 Mrd Ft-ért vesz MOL részvényt, amit jelenleg több mint 100 Mrd Ft minusszal lehetne eladni a tőzsdén. Nem mellesleg a 3000 Mrd Ft államosított vagyonnak semmi látszata, hiszen pár százalékot ugyan csökkent az államadósság, de a „tankönyvszerűen megvalósíthatatlan” gazdaságpolitikának köszönhetően ez hamarosan ugyanott, ha nem sokkal magasabban fog állni, mint eddig. Megszorítás, megszorítást követ. Az év elején két hónap alatt megbukott Matolcsy Vátesz György első, önállóan „tervezett” költségvetése 250 Mrd Ft-tal, most meg újabb 100 Mrd Ft-ot kell beszedni. Szakértők szerint a manyup pénzek lenyúlása ellenére 2012-ben kb. 1000 Mrd Ft kiigazításra lesz szüksége a költségvetésnek, aminek oka – a kormányzati kommunikációval ellentétben – nagyobbrészt nem az euro válság vagy az emútnyócév, hanem a dilettáns és hibás gazdaságpolitika.

Az állítólag GMO-val szennyezett kukoricát (legújabban már szóját is) tárcsáztat ki a kormányzat, úgy hogy a vizsgálati eredményeik nem bizonyíthatóak, ami miatt a vetőmag cégek beperelték az államot és nagy valószínűséggel nyerni fognak. Újabb néhány Mrd mínusz. Miközben a gazdákat is a mi adóforintjaikból kártalanítják 10 Mrd Ft-ért.

2,5 Mrd Ft-ért rendőrautókat bérel a rendőrség, miközben a mentőautók életkor határát 10-ről 13-ra emelik. A mocskos táppénzcsaló rokkantnyugdíjasokhoz 15 percen belül ki kell tudni érni, hogy a legközelebbi közmunka táborba szállíthassák őket, nem?

A közoktatásban 15 évre csökkentik a tankötelezettséget a Széll Kálmán terv szerint, miközben minden szakember ezt kifejezetten ellenzi. Felsőoktatásba bejutó államilag finanszírozott helyek számát majdnem a felére szándékoznak csökkenteni úgy, hogy közben a világban az információ mennyisége rohamtempóban növekszik. Megfelelő képzés nélkül az új tudásokból mit fognak érteni? Sőt! Ha a kiművelt emberfők számát csökkentjük, vajon hogyan lesz versenyképes ez az ország a világban? A kínai vagy indiai szalagmunkásokkal való versengés a cél? Aki a tudást a munkával próbálja meg szembeállítani az egyszerűen ostoba. (Csak zárójelben: a mostani és a megelőző társadalmi rendszerek is mind-mind munka alapúak voltak, és bizonyos aspektusból csak a kizsákmányolás mértékében különböztek/nek.)

A jogalkotásban nyilvánvaló jogi dogmákat (pl.: visszamenőleges hatályú jogalkotás, indoklás nélküli kirúgás, stb.) hágnak meg pillanatnyi politikai érdekek miatt. A jogállam alappillérének számító hatalommegosztást szinte felszámolták, a semmisségi törvény ebben már csak hab a tortán. A büntető törvénykönyv gyöngyszemeiről már ne is beszéljek (pl.: védő nélküli előzetes letartóztatás). Az új alaptörvény pedig sok vonatkozásban olyannyira rossz, hogy a Velence Bizottság 150 pontban fogalmazott meg kritikát.

Vajon az Ab elnöke nem érzi-e elárulva Velence Bizottsági tagságát, hogy a Bizottság 150 pontos, nagyon komoly bírálata ellenére ma hallgatva, sőt az Ab törvénytervezete szerint, elfogadva és támogatva azt, végzi munkáját. Egyben ez nem elárulása-e a jogállamnak, ha legfőbb védelmezői ugyanúgy figyelmen kívül hagyva minden kritikát kiszolgálják a Kedves Vezető antidemokratikus törekvéseit? Nem elárulása-e saját szakmájuknak, ha épp a lényegét, a jog uralmának meggyengítését/felszámolását támogatják?

A Kedves Vezető gazdaságpolitikája számszerűen és tényszerűen működésképtelen. A szakmailag szakmányban születnek a dilettáns döntések. A Kedves Vezető és falkája mindenek feletti dilettantizmusukat szimbólumpolitizálással igyekeznek rejtegetni, amelyben a Kövér strigakötél László által aláírt, személyre szóló alkotmány rendelése az alkotmány asztalánál a végső, kafkai abszurditás. Az állam működésének átalakítása a legeufémistább megközelítés szerint is a joguralom helyett a tekintélyuralom irányába változik, de tekintve a Kedves Vezető és falkájának arroganciáját és eddigi tevékenységét, nem túl nehéz belelátni ebben az irányba ennél önkényuralmibb berendezkedést sem.

Vajon végig gondolta-e már az Ab azt is, mi lehet a következménye annak, hogy a tervezet szerint egy feszültségoldó szelepet most le fognak dugózni. Vajon azok az emberek, akik a jogállamiságban bízva eddig az Ab-nek szóló kérdések megfogalmazásában vezették le feszültségüket ezután hogyan fogják levezetni a feszültségüket?

Vajon mit is sikerült megmenteni az Ab-nek a megalkuvással? Valóban létezik az Alaptörvényben egy Alkotmánybíróság és valóban megmentették saját állásukat. De ezen kívül? (Vagy ennyi elég?) Mi maradt meg, ha gyakorlatilag az Alkotmánybíróság működése szinte nullára redukálódik, hiszen döntési szabadsága korlátozva (pl. gazdasági kérdésekben nulla), illetve az alkotmány értelmezését kérők köre szintén korlátozva (pl. a képviselők 25 % !?). Azaz nagyon kevés témakörben, nagyon kevesek lesznek képesek beadni kérelmet az Ab-nek. Ilyen megközelítésben nem is értem mireföl a bővítés. 12 ügyre 15 alkotmánybíró? Nincs ez kicsit túlméretezve? Ráadásul mivel kis hazánkban nem ismert a precedens jog, így hiába hoz bizonyos tényállásnál egyfajta döntést, azt egy következő azonos tényállásnál semmire nem kötelezi az Ab-t. Nyugodtan hivatkozhat a körülmények megváltozására, ha a Kedves Vezető épp „más irányt tartana üdvözítőnek” (gyengébbek kedvéért: adna utasításba).

Amit az Ab ma támogat az egy irracionális illúzió. És mint minden illúzió ez is szertefoszlik. Sokkal hamarabb, mint arra számítanak. És amikor az illúzió mögött szembe jön a valóság olyan feszültség keletkezik, amelynek megszűnéséhez, feloldásához lehet nem lesz elég egy fülkeforradalom.