Néppártabb már nem is lehetne a Fidesz: ha jobbról, ha balról jön valami, arra tudnak tromfolni. Rendet akarnak a radikálisok? Lesz itt olyan, amiről álmodni se mertek... A szocik mentenék a devizahiteleseket? Ne okoskodjanak, azon rohadtul rajta vannak...

Hogy érzékeltessék, ők oszt vágják a helyzet komolyságát, hát Rogán "Akárcsányinakislehet igaza" Antalt és Kósa "Görögvagyok" Lajost állították rá a problémára. Ők pedig menedzsertípusúak: ráfókuszálnak a problémára, vasmarkukba fogják, s kíméletlenül kitépik, de gyökerestül. Annak utána babérkoszorút fonnak belőle, s hakniznak egyet...

A kicsinyt izzadtságszagú 8 pontot olvasgatva az ember akaratlanul kérdőjellé görbül. A legtöbb kapcsán ugyanis - valahol mélyen - moccan valami bennem: nem ez volna amúgy a normális menete a dolognak? Én leszek az utolsó, aki irígyli a bankok profitját - logikus és természetes, hogy nyereséget akarnak termelni, ők ugyanis azért dolgoznak, azért adnak pénzt nekünk.

Meglátásom szerint hazánkban a keretekkel nem törődtünk túl sokat (ami nem a bankok sara), azaz a játékteret nem festettük fel, a szabályok nincsenek tisztázva. 20 évünk lett volna, hogy finomhangoljuk - ezt lehet, azt meg nem lehet. Nem tettük, így most megmentésnek lehet beállítani valamit, ami csupán a normákhoz való igazodás.

Tehát nem arról van szó, hogy "értetek még a bankoknak is nekimegyünk", hanem csupán fair playre kérik fel a hitelintézeteket. Az üzlet tradícionális menetéhez igyekszünk visszatérni: van egy befektetésem, aminek van rizikója, de ha jól becsülöm meg, akkor keresek vele. Jelen felállásból a közös kockázatviselés hiányzik (mert lehetővé teszik a törvényeink, hogy azt csakis a hitelfelvevő viselje azt) - nincs is ok az ügyfél megbecsülésére, hiszen az érdekek véletlen sem esnek egybe.

Eddig szép. Azonban látnunk kell, hogy az elitünk mindaddig magasról tett a "zemberek" problémájára, míg abból nem lehetett politikai tőkét kovácsolni. Ha valakiben élt volna afféle illúzió, hogy az országot vezető emberek azért kerültek oda, mert rendszerszemléletük, előrelátásuk kiemelkedő, annak időszerű átgondolnia a helyzetet.

Hogy ezek a pontok a legfontosabbak vagy mások, azt én nem tudom. De ha innét közelítjük a kérdést: a legokosabb talán az volna, ha nem egy eleve összekókányolt rendszert foldozgatnánk véletlenszerű pontokon, hanem ha kitűznének egy célt (pl. a szereplők számára fair rendszer felállítása) és az érdekképviseletekkel (pl. a bankokéval), PSZÁF-fal, szakértőkkel, mókusmanókkal együtt ki kellene dolgozni egy - az európai normáknak megfelelő - szabályrendszert. Amit aztán időnként áttekintenének, kiigaztanának...

De a még okosabb húzás meg az volna, ha nekiállnánk dolgozni az ország talpraállításán. S talán hihetetlen, de az apokaliptikus víziók nem ebbe az irányba visznek bennünket. Bizony addig pont nyolc, hogy hány pontunk van, amíg a döntéshozóink megnyilvánulásai, tettei nem mutatnak szilárd alapokat... Addig ugyanis minden sokkal durvábban csapódik le Magyarországon, mint az a helyzetünk indokolná.