Legalábbis a Kedves Vezető szerint. A nemrég lezajlott Máért-en (Magyar Állandó Értekezleten) elhangzott megközelítése szerint a jövőben átalakulnak a külpolitikai kapcsolatok, és elsősorban a gazdasági, pragmatikus szempontok lesznek fontosak. Az ideológiai, civilizációs, vallási vagy katonai szempontok viszont háttérbe szorulnak.

Namost ehhez képest júliusban a bálványosi szabadegyetemen ezt mondta:

„Azzal a ténnyel kell ismét a nyugati világnak szembesülnie, hogy a sikeres kapitalizmushoz, ehhez a sikeres nyugat-európai társadalmi rendszerhez nem csupán szabad és hatékony piacra van szükség, hanem morális alapok is kellenek”

Lehet csak én érzem így, de mintha ellentmondás lenne a két dolog között. Hogyan lesznek morális alapjai az új rendszernek, ha közben pragmatikus kapcsolatokat fűzünk szorosra távol-kelet legnagyobb diktatúrájával? Milyen cél lehet az, aminek eléréséért megtagadjuk ’56 ideológiai alapjait és baráti kezet nyújtunk a kínai kommunistáknak? Vagy az idehaza hangoztatott kommunista ellenesség külföldön már nem érvényes? Semmi több mint kommunikációs spot?

A Kedves Vezető sajnos nem talált időpontot, hogy találkozzon a nemrég hazánkba látogató Dalai Lámával, pedig Orbán Viktorként még 2000-ben fogadta.

Nyilván a morált sokan sokféleképp értelmezik.

Kérdés, hogy a moralitás keretei tágíthatók-e olyan szélesre, hogy abba ez a fajta gazdasági pragmatizmus beleférjen?

Kérdés, hogy az összeesküvés elméletek gyártói szerinti ár morálisan megfizethető-e a pragmatikus kényelem jólétéért?