A minap hozzám is megérkezett a nemzeti levél, amiben a nemzet Kedves Vezetőjének alkotmányához lehetne 12 nagyon komoly nemzeti dilemmát megragadó kérdésben x-elni és a végén még javaslatot is lehet írni.

Ezúton ragadnám meg az alkalmat, hogy éljek a javaslattétel lehetőségével.

Látom, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya forradalmi hevületében milyen elszántan igyexik óvni nemzetét (a nemzetietlen nyelvek szerint szavazóbázisát) a nemzeti, de kiváltképp a világgazdaság ártalmaitól. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a Kedves Vezető országlásának kezdetén már meghirdette a nemzeti gazdasági szabadságharcot a külföldi kapitalista uzsorásokkal szemben. De a nemrégiben oly nagyon várt és a végletekig kidolgozott Széll Kálmán Terv is a nemzeti gazdaság talpra állítását hívatott szolgálni, amihez a Kedves Vezető a nemzeti kapitalista elit tagjait a végletekig kidolgozottnál még kidolgozottabb Tervvel szándékozott megnyerni a PR bejelentést követően tartott szabadkőműves csapatépítő tréningen.

A Kedves Vezető elmondása szerint ebbe a sorba illik bele az új Alkotmány is, amelyben gondolom szintén a végletekig átgondoltan és kidolgozottan kerül bele egy közpénzügyi rész.

Javaslataim alapvetően ehhez a részhez kapcsolódnak, ennek a résznek a jobbítását szándékozzák előmozdítani.

Szóval a közpénzügyi rész egyik célja, hogy egy meghatározott szinten (50-60 %) rögzítsék magában az alkotmányban a nemzetadósság (a régi retorika szerint: államadósság) szintjét. Ezzel a szabállyal kapcsolatban két észrevételem lenne:

a)      Mi történik akkor, hogyha mégiscsak valami oknál fogva az nemzetadósság e fölé a szint fölé nőne? Gondolom kétharmaddal meg lehet majd emelni a kritikus értéket és akkor jól belül maradunk a rögzíttet értéken és a parlamentben ülő nemzet hölgyei és urai elégedetten hátradőlve törölhetik meg gyöngyöző homlokukat. Ezt az alkotmányos nemzeti vészt is elhárították.

b)      Lehet demagógnak tűnik, de be kell valljam őszintén nekem, a saját kis életemben alapvetően az a célom, hogy az adósságaimat ne egy meghatározott szinten tartsam, hanem, hogy lenullázzam. Különösen ilyen CHF árfolyam mellett. Miért is jó az, ha van nemzetadósság?

De nem szeretnék leragadni ennél a pontnál, mert a téma komolysága ennél szélesebb kitekintést érdemel. Hiszen a Nemzeti Ügyek Kormánya nap mint nap a nemzet érdekére tekintettel egyre több ponton törvényesíti a nemzeti érdek érvényesítése érdekében az árak nemzeti megállapításának gyakorlatát. A gáz árának meghatározásában épp most szándékoznak az eddig használt képletet újradefiniálni. A távhő ármegállapítása is mostanában lesz ismét hatósági. A rezsiköltségek befagyasztása is napirenden van. Sőt, a kormány vizsgálja a cukor árának emelkedését is, aminek megállítására szerintem kifogástalan eszköz lenne, ha hatósági áras lenne a cukor. Ha most valaki a sör árának állami meghatározásán gondolkodna, azt ezúton is kérem, hogy legyen tekintettel nemzeti hagyományainkra: az igazi magyar ember pálinkát iszik. És egyébként is, kicsit más formában ugyan, de végül is a pálinka árát már csökkentette a Kedves Vezető, hiszen mindenki maga főzheti. Továbbá nem csak az eladási árat kellene meghatározni, hanem pl. a gyümölcsöknél a minimális felvásárlási árat is.

Szóval, ahogy látni az árakkal csak a baj van. Kiszámíthatatlan a mozgásuk, így nem a terveknek és kiváltképp nem a nemzet akaratának megfelelően alakulnak, ezért aztán a terveket sem lehet teljesíteni. Sőt a Kedves Vezető is megmondat már, hogy a korábbi gazdasági működés nyugati modellje hanyatlóban, így aztán sajátot kell kitalálni, aminek középpontjában pedig az eddigi nyilatkozatok alapján Szent Jobbjával együtt a voluntarizmust állították. Úgyhogy az új nemzeti gazdaságpolitika kialakításához javaslom az új Alkotmány közpénzügyi részébe kerüljön meghatározásra egy új nemzeti intézmény: Nemzeti Akarat Hivatal és Ármegállapító Testület (NAHÁT) névvel.