A minap két német autógyár (Audi és Opel) is bejelentette, hogy bővíti a nálunk lévő gyártási kapacitásait. Előtte meg azt olvasom, hogy blogügyben itt járt az USA külügyi helyettes államtitkár. Mindezek kapcsán jutott eszembe a kutyaidomításról egy kis történet...
- Vitya, Gyuri lábhoz!
- Ügyes kutyusok, okos kutyusok – buksi simogatás fülvakarás.
- Ki szeret benneteket a legjobban? Ki adja nektek a legfinomabb falatokat? Ugyehogy az EU bácsi? – helyeslő vakkantások.
- Ugye engedelmes, jó kis kutyusok lesztek? – szabadságharcos vonyítás a válasz.
- De akkor nincs több jutalomfalat! Rossz kutyák! – suhogtatás a nevelőpálcával majd szépen lekushadnak az ebek.
- Na, így már szeretünk benneteket. Vigyétek haza a hírt, hogy csak annyit lehet fogyasztani, amennyit a gazda megenged nektek – fejleszegve indul neki a két pannon puma.
- És ugye IMF meg USA bácsira is hallgatni fogtok? – alig hallható morgás.
- Jól van. okos kutyuli-mutyulik vagytok. Itt ez a pár szép finom multinacionális velős csont. Vigyétek haza! Mutassátok meg az otthoniaknak, hogy milyen jól megtanultátok a mai leckét – örömködő csaholások.
Na, szóval. Aki démonként látja a Kedves Vezetőt és minden nap félelem tölti el: most nyugodjon meg. A világporondon nála sokkal erősebb játékosok vannak, akik ha rángatják a bajszukat rendre fogják utasítani.
Valójában soha nem is ült a pókerasztalnál, csak ezt a látszatot próbálja meg kelteni.
Laszt kommentz