Na, végre! Az alkotmányjogi vitában megszólalt a nemzeti töltőtoll és ismét parádésan alakította az udvari bolond szerepét. Ebből is látszik a Kedves Vezető kifogástalan emberismerete: a megfelelő embert a megfelelő helyre!

A legfőbb közjogi méltóság, a nemzet egységének megtestesítője és a nemzet hangjának szavai után szinte kötelezőnek érzem (mer'ugye Nemzeti Együttműködés Rendszere van), hogy az ÁSZ elnöke vagy a médiahatóság elnöke is elmondja mennyire szomorú, hogy a régi alkotmány megköti a kezét az Alkotmánybíróságnak. Hiszen szinte biztos, hogy az alkotmánybírák is egyetértenek mindennel, amit a Kedves Vezető mond, csakhát leghőbb vágyuk ellenére sem ítélkezhettek mást. Epekedve várják már az új alkotmányt mert az olyan tökéletesen fog mindent szabályozni, hogy akár még szükség sem lesz rájuk. A Kedves Vezető felszabadítja majd a bírákat az alkotmány értelmezésének nehéz terhétől és végtelen jóságában saját vállaira veszi azt.

Mert az áldott nép ezt várja tőle.

Az áldott nép arra is felhatalmazta, hogy minden szükséges eszközt felhasználhat céljai elérésére. Imigyen aztán minden eszköz, amit a Kedves Vezető kezébe vesz megszentelté válik.

Tudom, hogy nem vagyok méltó rá és lehet bele is őrülök majd a végtelen tudásba, de vállalom a kihívást: kérem a Kedves Vezetőt, árulja el azt a magasztos célt, amely megszentel minden megoldást!