Elképzelhetetlenül nagy államháztartási hiány kommunikációjával indult a Kedves Vezető országlása, majd sokmilliárdos szellemcsontvázakat kerestünk mindhiába. Később jött a bankadó, de szorosan a nyomában megjelentek a válságadók is. Utána bejelenti, hogy időlegesen elvonja a nyugdíjjárulékokat. Kompenzációja ismeretlen, de biankó csekket állít ki szóban: Senki nem járhat rosszul! Ma meg arról szólnak már a hírek, hogy egyenesen megszüntetik a magánnyugdíjpénztári rendszert, a felhalmozott megtakarításokat államosítják (szinonimaszótár: ellopják), bónuszként pedig fél százalékkal meg is emelik a fizetendő nyugdíjjárulékot.

A nép nevében!

Rögeszmés akarattal tör ismeretlen célja felé a Kedves Vezető. Mert személye egy abszolútum. A voluntarizmus megtestesült abszolútuma. Megváltoztatathatatlan végletességgel hisz önmagában és elképzelésének hibátlanságában. Megfellebezhetetlenül hiszi, hogy elég csak akarni és valóra válik minden elképzelése. Hiszen ha ez a 2/3-os többség osztozik vele hitében, akkor akár a gravitáció törvényét is hatályon kívül helyezhetik.

De mivégtére föl a számolatlan sok áldozathozatal ha a cél felé vezető úton levetkőzzük ember mivoltunkat és minden morális értékünket feláldozzuk? És igazából már a célt sem tudjuk majd értelmezni. Nem marad végül semmink és állati ösztöneinkkel kezdjük keresni humánumunkat.

Azt mondják a zsenit és az őrültet csak egy hajszál választja el egymástól. Attól tartok a Kedves Vezető átbillent a határon. Ugyan a zsenialitás példáinak próbálja meg beállítani tetteit, de valójában a hatalom őrülete mozgatja minden lépésében.

Persze képes-e bármelyikünk objektíven értékelni saját magát? Ugye nem nagyon. Node ilyenkor jönnének az igaz barátok, akiknek igaz volta őszinteségükben rejtezik, nem pedig egyetértő bólogatásukban. Vajon van-e ilyen igaz barátja a Kedves Vezetőnek, vagy már mind elhasználta? Vajon maradt-e még valaki, aki felismeri, hogy, amit tesznek az bűn? Vajon maradt-e annyi józanság a (polgári) körön belül, hogy beismerjük ugyanaz a bűn ugyanúgy bűn? És vajon maradt-e még annyi bátorság valakiben a Kedves Vezető mellett, hogy mindezt kimondja és felvállalja?

Alkotmányunknak valóban van egy komoly hiányossága. Sajnos nem rendezi a fenti esetet, amikor a végrehajtó hatalom vezetője totálisan elveszti realitásérzékét, elméje megbomlik.