Az utóbbi időkben történt néhány nem jelentéktelen esemény a gazdasági, társadalmi szintéren: leminősítette az országot a Moody’s, majd kicsivel utána a Fitch. Különadók sorozatát vezetik be, hogy pénzt szedjenek be a nyereséges ágazatokból és a manyup pénzek államosításával még egy kis pénzt rekvirálnak. A 2/3 igazsága legutóbb a médiatörvényben győzedelmeskedett.
A Kedves Vezető és kegyenceinek körén kívül mindenki komoly kritikát fogalmaz meg az intézkedésekkel kapcsolatban, a médiatörvényt szinte az egész világ egységesen elutasítja.
A kritikai észrevételekre a kormány arroganciával, hazugsággal, mellébeszéléssel, értelmezhetetlen sikerpropagandával, a szokásos „jó az irány, de rossz a kommunikáció” blablával reagál.
Ugyanakkor, ha megnézünk néhány mutatószámot nyilvánvaló, hogy a kritika értelem nélküli, erőpolitikai negligálása nem vezet sehová, mert a cds felárak ütemesen nőnek és az ország a számok szerint már bóvli kategória, az MNB a piacok által is beárazott kamatemelési periódusba kezdett, az államháztartási hiány a tervezetthez képest másfélszeres, és a devizahitelesek meggyőzése érdekében a CHF ismét 220 HUF fölé ment, stb.
Azt hiszem, a kommunikációjában, cselekvésében, programjában a Kedves Vezető úgy tesz, mintha csak azok léteznének, akik megválasztották őt.
Pedig...
Az elvakult híveknek (1/3 választópolgár) nem kell megmagyarázni semmit, hiszen számukra a Kedves Vezető személye hitelesít mindent, akármekkora kapitális nagy hazugságról is legyen szó. Ők a gazdasági összeomlás közepette is ütemesen fogják skandálni a Kedves Vezető nevét, vagy bármit, amit a szájukba adnak.
A többieknek viszont meg kellene tudni magyarázni, hogy mit miért is tesznek, mert bármennyire hihetetlen is, mégiscsak ők vannak többségben (2/3 választópolgár). Magyarázatok nélkül nem fogják érteni, elfogadni, támogatni a jelenlegi irányokat, aminek hiányában kérdéses, hogy meddig lehet eljutni.
De nyilván tudja ezt a Kedves Vezető is, és ismeri a két eszközt, amivel a kétkedők megnyerhetőek: az egyik a logikus, racionális érveléssel való meggyőzés, a másik a nyers erőpolitizálás arroganciával, zsarolással, megfélemlítéssel.
Tegyük hozzá, hogy határainkon kívül csak az első lehetőség értelmezhető. Az elszomorító meg az, hogy erre a típusú megközelítésre eddig egyetlen valódi próbálkozást sem láttam idehaza.
* * *
Ápdét Kleinttől (2010.12.24. / 14:35) - Rogán Ötker Anti elmagyarázza nekünk... Például minden a komcsik miatt van, de mégse lesz gázáremelés se, az meg miattuk van. Úgyhogy megnyugodva díszítem tovább a fát.
Laszt kommentz