Az utóbbi időben többen is foglalkoztak azzal, hogy a Jány család jogi képviselője kezdeményezte a Nemzeti Töltőtollnál Jány Gusztáv – a II. világháborúban a 2. magyar hadsereg parancsnoka – vezérezredesi rangjának posztumusz visszaadását. 

A Nemzeti Töltőtoll majd részletesen elemez, kiértékel, megfontol és dönt. Ugyanazzal az alapossággal, amivel eddig is eljárt a törvények aláírásakor.

Kérdés, hogy milyen szempontokat kellene, lehetne, szabadna vizsgálni ebben az esetben. Különösen, mert tiszti rehabilitációjával nem csak személyét, hanem általa azt a rendszert is egyfajta pozitív megvilágításba helyeznénk, amelynek kinevezettje és fenntartója volt. Kétségtelen, hogy 1947-es kivégzésével ő is áldozatává vált a kommunizmusnak, de a 2. világháborúban tanúsított magatartását nehezen tudom mártíromságnak tekinteni. Legyen csak elég egy idézet az 1943, január 24-án kiadott hírhedt 294/2. hds. I. a. 43. I. 24. számú hadparancsából...

"... 2. Vegye tudomásul mindenki, hogy innen sem betegség, sem sebesülés, sem fagyással el nem engedek senkit. Azon a területen, hol gyülekezésünket elrendelték, hol az újjászervezést végrehajtjuk, ott marad mindenki, míg meg nem gyógyul, vagy el nem pusztul.

3. A rendet és a vas fegyelmet a legkeményebb kézzel, ha kell, a helyszínen való felkoncolással, de helyre kell állítani. Ennél kivétel nincs, legyen az tiszt vagy rendfokozat nélküli honvéd, aki parancsomnak nem engedelmeskedik, az nem érdemli meg, hogy nyomorult életét tovább tengesse és nem engedem, hogy szégyenünket bárki is tovább nagyobbítsa. ..."

A fenti hadparancsot majd másfél hónappal később visszavonta, de vajon hányan köszönhették addig ennek, hogy a Mennybe mentek?

Jányt az a Horthy nevezte ki, aki ’41-ben a parlament jóváhagyása nélkül üzen hadat a Szovjetuniónak, és aki ennek okán, és revízionista politikája miatt később "rendcsináló nemzetmentőből" egyenesen "országgyarapító" lett. Mindezért Szegeden a KDNP szobrot szándékozik neki állítani, merthogy: "...voltak politikusi hibái, de a mérleg mégis pozitív irányba billen." /Haág Zalán/

A háborúban embereket ölnek meg más emberek!

Ha egy embert megölsz gyilkos vagy. Ha százezret, akkor hős? Vajon lehet-e szelektíven és felmentően értelmezni pl. az evangélikusoknak az ötödik parancsolatot: "Ne ölj!"

A háború kín.

A háború szenvedés.

A háború mindaz, ami az emberben a legelvetemültebb állat.

A háborút nem lehet pozitívan értelmezni! A háború nem jó! A háború nem erkölcsös! A háború nem nemes!

Őszintén remélem, hogy nem egy állomásán vagyunk Horthy vagy Jány pozitív hőssé formálásának, aminek végén majd példaképekként kell őket tanítani a gyerekeknek az iskolában.

Gyerekes, romantikus illúzió, hogy a katonásditól lesz valakiből férfi. Maximum mai korunkra jellemző mély értékválságban a nem létező vagy hiányos értékrend helyébe a leegyszerűsítő, a gondolkodást, értelmezést nemigen követelő, állati erő értékrendje kerül, aminek fő szabálya: minél erősebb vagy, annál inkább igazad van.