A minap Kopp Máriával készült interjú „Új társadalmi kiegyezést!” címmel. Az interjúban a következőt nyilatkozza:
„(KM) - ….. Más dolog, hogy keményen bírálta (Heller Ágnes – szerk.) Orbán Viktort, nem titkolta ellenszenvét a Fidesz iránt. Ez szíve joga. Azzal viszont neki is számolnia kellett, hogy szavaival megsérti azokat, akik bíznak Orbánban, és a miniszterelnöktől várják, hogy az ország jó irányba haladjon. És lehet, hogy ezek a megbántott emberek most vissza akarnak vágni sérelmeikért.
(168 óra) - Arra céloz: ha a liberális filozófusok nem kritizálnák Orbánt, most nem folyna ellenük lejárató kampány? ………
(KM) – Csak egy pszichológiai folyamatot próbálok megmagyarázni. Éppen Heller Ágnes műveiből tanultam ezt: legfőbb emberi értékünk az erények gyakorlása. Jó szándékot kell feltételeznünk egymásról, még akkor is, ha nem egyezik a véleményünk. Ha a megelőlegezett bizalom elvész, mérhetetlenül leromlanak a kapcsolatok, eszkalálódnak a konfliktusok. Ám azt értelmetlen keresgélni: ki kezdte a támadást, ki „ütött” először. Úgy is mindenki a másikra mutogat majd és így a vagdalkozásnak sosem lesz vége. Az ellenségkép gyártása tönkreteheti privát és közéletünket. ……..”
Namost. Kopp Mária véleménye fontos. Én is óhajtom a kiegyezést.
DE...
Azért, mert felismerjük egy bűnözőben lejátszódó pszichológia folyamatot, ami a bűncselekmény elkövetéséhez vezetett, már felmentethetővé is válik a bűncselekmény alól?
A bizalom valóban alapvetően fontos. Hogy ezt meg kell-e előlegezni arról már nem vagyok meggyőződve. A bizalmat ki kell érdemelni és megtartásáért minden nap keményen meg kell küzdeni. Ami viszont alapból jár – még egy politikusnak is – az a tiszta lap. A megválasztás után erre kerülnek fel a ténykedései. Nézzünk pár példát a Kedves Vezető ténykedéséből a megválasztása óta:
- a kormány- és köztisztviselőknek indoklás nélkül fel lehet mondani,
- a végkielégítések megadóztatása öt évre visszamenőleges hatállyal,
- a köztisztviselőknek ajánlott kitűzőt viselniük, mert a kormány senkit nem akar megakadályozni hazafias érzelmeinek kinyilvánításában,
- nyilatkozatot kell aláírnia a fél közigazgatásnak, hogy titkos eszközökkel megfigyelhetik őket és évente három alkalommal akár bűncselekményekkel is provokálhatják őket, vagy különben azonnali hatállyal elveszti a munkáját.
A sort azt hiszem még tudnám folytatni. Ön szerint, kedves Mária ezek az eszközök közvetlenül és közvetetten a bizalom szellemének kialakulását és megerősödését szolgálják? Építik-e ezek az intézkedések a kapcsolatokat és csökkentik-e a konfliktusok számát?
Ön szerint értelmetlen keresgélni, hogy ki „ütött” először, mert úgy is a másik. Szóval inkább fátylat az egészre és kezdjünk tiszta lappal. Azt gondolom a múltat nem lehet elfelejteni, mert erre nemigen vagyunk képesek, de nem is szabad. A múltat fel kellene inkább dolgozni, mert ez az egyetlen út, ami megmenekíthet bennünket a fogságából. Ebben a vonatkozásban mintha nem egészen lenne koherenciában az Ön véleményével a Kedves Vezető véleménye:
- a kormányzás másnapján csontvázbizottságot állíttat fel, hogy az előző kormány tevékenységét amennyire csak lehet megkérdőjelezze,
- elszámoltatási biztost nevez ki, akinek egyetlen célja, hogy minden körülmények között bűnösöket találjon az előző kormány tagjai között,
- megszünteti a Kenedi bizottságot, csakhogy végleg ellehetetlenüljön az előző rendszer működésének feltárása,
- ha bármilyen kínos, kellemetlen intézkedést kell hozni, akkor az mind az előző kormány miatt van.
Azt hiszem ezt a sort is hosszan tudnám folytatni. Erre tetszett gondolni, amikor értelmetlenségről beszél?
Az ellenségkép gyártás káros, és zsákutca volta egyértelmű. De vajon nem épp az ellenséggel szemben képes-e kizárólag meghatározni magát a Kedves Vezető? Leggyakoribb szavai a küzdelem, a harc, az ellenség, a legyőzni, a csatát nyerni.
Kérdés, hogy hogyan lehet egyáltalán a kormánnyal párbeszédet folytatni, akármiben kiegyezni, amikor egyetlen intézkedéséhez sem készít semmilyen hatásvizsgálatot. Nincsenek konkrétumok, csak bombasztikus bejelentések, amelyeknek annyi az alátámasztása, hogy a Kedves Vezető, vagy Szent Jobbja mondta. Konkrétumok nélkül pedig nem marad más mint a hit. Persze ez pont megfelel a Kedves Vezetőnek, hiszen így mentesül az értelmes, logikus, racionális, összefüggő érvelés elvárásaitól, és a populizmus, a demagógia szintjére degradálhat minden kérdést.
Hogy kiegyezésre szükség van, nem kérdés. Hogy a társadalomnak kell-e kiegyezni arról megintcsak nem vagyok meggyőződve. Azt hiszem a társadalom tagjai alapvetően józan emberek, akik a mindennapjaik során igyekeznek normálisan élni. Talán nem is a társadalom az, aki gerjeszti az ellentéteket. Nem lehet, hogy a politika az? Ha igen a válasz, akkor talán nem is a társadalomnak kellene kiegyezni, hanem a politikának.
Kérdés persze, hogy a Kedves Vezető által előszeretettel alkalmazott erőpolitizálással hogyan lehet kiegyezni. Tartok tőle, hogy az erő politikájának csak behódolni lehet. Egyszerűen ez a természete. Párbeszédre vagy kompromisszumra képtelen, mert felfogása szerint azzal a gyengeségét ismerné el.
Laszt kommentz