A minap lezajlott Politológushallgatók Országos Egyesülete által szervezett pódiumbeszélgetésen hangzott el a következő:

„Az alkotmányozásról nem alkotmányjogászokat – beleértve önnön egykori főnökét, Sólyom László volt köztársasági elnököt – kell kérdezni, mert az színtiszta politikai aktus – vélte Kumin. Hozzátette: az alkotmányjogász szakma egyként kritizálja az alkotmányozást, mégpedig szakmai alapon. Ez az alkotmányjogászok részéről érthető, azonban az alkotmányozás nem szakmai, hanem politikai aktus – ismételte önmagát.”

A törvényhozás bizonyos nézőpontból politikai aktusként is értelmezhető (hiszen politikusok szavaznak róla a parlamentben), azonban nyilvánvalóan tudatlanságra (vagy szándékos félrevezetésre) utal az, ha valaki mindezt kizárólagosan („színtiszta”) annak tekinti. Ez könnyen belátható, hiszen eleve olyan jogi nyelvezeten kell megfogalmazni a jogszabályokat, hogy az a lehető legpontosabban azt jelentse, amit mondani akarunk vele. Másfelől a joggal többségében nem jogi területeket, hanem az élet más területeit szabályozzuk, ami esetekben pedig egyértelmű, hogy az adott terület szakértőit kérdezzük meg arról, hogy mit és hogyan lehet, kell, érdemes szabályozni. De végül is igaza van Kuminnak, mert pontosan jellemzi a mai megközelítést. A politikusok, élükön a Kedves Vezetővel mindentudóak, vagy ha mégsem, akkor lojális szakértők majd igazolják állításaikat. Gondolom nem lenne nehéz pár lojális fizikus szakértőt találni, hogy a gravitáció törvényének leszavazását támogassa a parlamentben. Van ennek értelme, nem?

Azt hiszem az új alkotmány tervezetét (de tágabb értelemben a Kedves Vezető parlamentjének eddigi jogalkotását is) egyfajta megközelítésben értelmezhetjük a jogászképzés lenyomataként is. Végül is a tervezeteket jogászok írják, a képviselők egy jelentős része is jogász. Az alkotmánytervezettel kapcsolatban még az se mondható, hogy az azt szövegezőknek korszerűtlen tudások lenne, hiszen egyikük 29 éves, diplomáját már jóval a rendszerváltás után szerezte (2004). Szóval lehet el kellene gondolkodni a jogászképzés színvonalán/színvonaltalanságán, ha a kezükből kikerülő törvénytervezetek sokasága tele van súlyos szakmai hibával, a készülő alkotmány pedig maga a jogi állatorvosi ló.

Az mondjuk elszomorít, hogy a jogászok (minden hivatásrend) ilyen békés együgyűséggel tűrik, hogy szakmailag hibás, a jogállamiság kereteit szűkítő törvényeket fogadjon el a parlament, márcsak azért is, mert ezek saját függetlenségüket csökkentik.