A tegnapi nap híre: Magyarország megveszi a MOL eltékozolt 21,2 %-os részesedését az orosz Szurgutnyeftyegaztól. Mindezt potom 1,88 Mrd euroért (kb. 508 Mrd Ft).
És akkor most mindenki boruljon le a Kedves Vezető előtt, mert ez bomba üzlet volt. Bomba. Tényleg.
Azért eszembe jutott pár kérdés, mert én is az a fajta magyar vagyok, aki semminek nem tud örülni.

1.    Politikai síkon ez a lépés minden racionalitást mellőz. Miközben az adóváltozásokkal minden kisembertől pénzt veszünk el, és egyébként se az egészségügyre, se az oktatásra, se a rendvédelmisekre, stb. nem költ a Kedves Vezető, eközben MOL-t veszünk 500 Mrd-ért. Ráadásul különadókat vetünk ki a cégekre, mert nehéz helyzetben van az ország. Nem mellesleg a manyup pénzeket is ezen indok alapján államosítja. Gondolom most lázas munka folyik a kommunikációs gyárban, hogy ezt a lázálmot hogyan is kellene bekajáltatni a néppel.

2.    A kommunikáció egyik eleme, hogy pénzügyileg valójában nem történt semmi, hisz ez az IMF hitel úgy is itt volt már, az államadósság ezzel nem nőtt. Sőt! Egyenesen gyarapította a Kedves Vezető az állami vagyont. A kommunikációs gyárban jól dolgoznak, mert első hallásra ez tényleg így is van. De. Azért a devizatartalék 5 %-át mégiscsak elfüstöltük, ami nem épp elhanyagolható hiszen a HUF azért mégse egy CHF vagy USD, így aztán ha süllyed a léghajó, akkor jól jöhetnek azok a pénzeszsák nehezékek, amiket ki lehet dobálni, hogy ne fúródjunk a földbe. Azon kívül részvényt vettünk, aminek értéke ingadozhat és ha történetesen lefelé megy, akkor rögtön bukó, és ugye ennyi részvényt nem biztos, hogy olyan könnyű gyorsan, jó áron eladni, ha történetesen készpénzre van szükségünk. Arról nem beszélve, hogy mi lenne likvidebb a készpénznél. Az meg nemigen igényel magyarázatot, hogy az állam miért nem jó gazda, különösen ilyen pártfinanszírozási törvény mellett. Ez meg nem biztos, hogy felfelé fogja az árfolyamot hajtani.

3.    A kommunikáció másik eleme, hogy ez színtiszta pénzügyi tranzakció volt. Eladó eladta a részvényeket, amit a vevő megvett, és ezzel kész. A korábbi kommunikáció szerint az oroszok csomagban hajlandóak tárgyalni a MOL részvényekről. A csomag része volt a paksi atomerőmű bővítés, a négyes metró, a szélesnyomtávú vasút építése, a 2014-ben lejáró földgázszállítási megállapodás jövője. Annak ellenére, hogy a magyar városi legendák egyike, miszerint a magyar furfangnak nincsen párja a világban – ergo mi vagyunk a legokosabbak – , én nem lepődnék meg, ha kézen-közön mégiscsak a fenti ügyletekben az oroszoknak pár (száz) Mrd-t még kifizetnénk. Szóval eretnek módon azt gondolom az oroszok sem hülyék. Meghát azon is csodálkoznék, ha a nagy orosz medve épp a pannon pumától kapna hasmenést.

4.    A kommunikáció harmadik eleme, hogy ezzel stabilabb lett Magyarország energiaellátása, nőtt az ország energiabiztonsága. Na! Mit is mondjak erre? Azt mondom: illúzió. Az energiabiztonság akkor nő, ha az országban felhasznált energiában az importált energia (energiahordozók, villamos áram, stb.) aránya csökken. Ezzel a vásárlással ez nem csökkent semennyit. És ha már stratégia, akkor lehet meg kellett volna nézni pár elemzést olajügyben, hogy az elkövetkezendő 5-10 évre mit mondanak.

Végezetül a költői kérdés: Vajon a jelenlegi helyzetben tényleg erre kell ennyi pénzt elkölteni?

Amíg a válaszra várok, addig is rendelek:
-    Főúr! Egyszer élünk! Még egy pohár vizet!