Dühöng a vérpopulizmus. Lúdas Mátyás a bankból hazafelé előbb Lázárhoz (Fidesz), majd Áderhez (Fidesz) ugrott be, mindkettőnek barackot nyomott a fejére, s intelemmel látta el őket: "ne legyetek már lükék! a jogállamiság nem jelent igazságosságot, gyerekek!"

(Zárójel: a kormány zárt ülésén megtekintették a Fazekas Mihály ihlette reklámspotot, s megihletődött az új nemzet- és agrárgazdasági stratégia. A kimunkált terv: a Nemzeti Földalap felvásárol mindent, de mindent, majd beleültetik az IMF hitelt. Optimista szcenárió: kikel, s leszüreteljük a termést. B. R.I.P. verzió: az IMF tanácstalanul keresgéli a pénzét, de mink addigra gödörbe nyilazunk mindenkit, aki sejtheti, mit és miért csináltunk vele. Annak utána tárogatjuk a kezeinket - bocsesz! nem én voltam.)

Három csapás! Fej, gyomor, fej...

Érdekes, hogy minknálunk a "három dobásból" ("three strikes") gyorsan-frissen "három csapás" lett (gondolom, Áder EP-képviselő úr fordította az alapötletet angoszászbul), s ezt egy polgári értékrenddel bíró szavazónak illik is nagy riszpekttel süvegelni. Nodenemoda szószerinti félrefordítás, merthisz a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) nem követeli meg szigorúan a többnyelvűséget. Ideális esetben a deréknemzeti jóember a magyar szöveget sem ízlelgeti, értelmezgeti túl nagy vehemenciával, mert akkor jő'ne borzongás... Talán születne kérdés is.

 - Khm. Tényleg oda kell csapni háromszor? Tényleg csak kérdezek: az nem olyan Ponyvaregényes? Persze lehet az szükséges, ha elsőre, meg másodjára úgyse találjuk el...

Emlékezetes lesz még a kétszer mellécsápolás, most azonban ne térjünk el a tárgytól (érdemel ez másik posztot). Mert ugyan emberjogiskodjon a gonosz, galád gazemberekért, aki ezért kapja a fizetését, meg mondogassák csak a szabadságjogista libsik, hogy hiába a bünti, úgysincs megjavulás (ami megérne egy "álljunk meg egy szórát"), de ezeken túl is kuksol azért morális paradoxon.

Mi is lehet? Olyan apróságokon most ne akadjunk meg...
 - hogy van-e értelme az utalt bé-té-ká módosításnak (értsd: csökkenti-e a bűnözőpopulációt, vagy a falusi alkímistáknak lesz igaza, akik rég felismerték, hogy "kutyából nem lesz szalonna");
 - hogy miért született (a nép örömire, mertbiz' a Donau jegén választott Mátyás sem találhatott volna ki keményvonalasabbat).

Csak, hogy tudjuk miről beszélünk: "A Fidesz által benyújtandó három csapás törvénytervezet lényege: az életellenes bűncselekmények elkövetőit a harmadik alkalom után mérlegelés nélkül életfogytiglani börtönre ítélnék."

A lényeget ott érzem, hogy olyan súlyú büntetést lehet kénytelen kiosztani a bíróság, amire nem szolgált rá a paciens (ergo a büntetésnek van olyan "része", amit nem érdemel a büntetett). Ez bizony akkor sem szép, ha rovott múltú, aki elszenvedi az effektet, Lázár úr ötlete ugyanis cáfol valami nagyon alapvetőt is: a lehetőséget, az esélyt a változásra.

Emellett persze a "három csapás" érzésem szerint mér csapást (igaz, csak egyet) a periférián, amolyan setét foltként mocorgó Btk.-ra is. Ebből az aspektusból nézvést mélyen átgondolt rendszerkritikai észrevétel (csak azt nem szokták törvénybe foglalni): azt üzeni ugyanis, hogy a büntetések egyesével kalpag kakkancsot sem érnek. Kellenek akkor? Persze! A bűnt megfelelő mértékű büntetésnek kell követnie. De jackpotot építeni a szisztémába - az mókás elgondolás.

Genyóság, de tovább gondolom, merthogy felfigyelhetünk a hangulati színezetre is: célját ugyan nem éri el a jogrendszerem és/vagy büntetésvégrehajtási metodikám, de ahhoz lusta vagyok törvényalkotóként, hogy analizáljam pöttyet, majd ésszel nyúljak hozzá. Összegezve: a legokosabb (s az energiaminimum-elvét is legkevésbé sérti), ha bűnözés visszaszorítása helyett, inkább nyomunk valamit, ami megelégedéssel tölti el a népmesei elemekre szomjúhozó népet. Tartalomban ugyan melós volna nagyot alakítani (ne-adja-a-Jóisten: "a végén győz a jó"), de a hármas számot már akkor is jó hallani, ha nem kívánságról van szó. 

Nem lehetne inkább hét?

Az ötlet adja magát: a következő lehetne a "hét csapás". Van ugye három- meg hétfejű sárkány, azaz konzisztens volna a szigorítás, ha véletlen önmagában nem válna be a hármas verzió. Ugyan gondosan utána kell nézni számmisztikailag - a 3 a Jupiterre utal, a 7 a Szaturnuszra -, nem lenne szerencsés, ha feszültséget keltenénk a törvényeink között.

Várjunk csak! 3+7=10, ami egyenlő az eggyel (1+0=1), tehát mégis egységet alkotnának!

Tehát a javaslatom, hogy vezessük be a "hét csapást". Ezt már az első baki után kiszabhatnánk, de az esszencia ismerős lesz: nem az elkövetett bűnből következne a büntetés, hanem az ún. egyéb körülményből lenne levezethető. A lényeg: valaki bűnözik, majd elcsípjük. Ekkor az elkövetőt és hat másik, közjegyző által kisorsolt, állampolgárt bekaszliznánk.

Az előnyök világosak:
 1. hatan ugyan ártatlanul ülnek, de a börtönben tutira nem lesz lehetőségük sem bűnözni, míg kint volna rá esélyük, ergo kimondottan preventív vagyok;
 2. számos felderítetlen bűncselekményre csattanós választ adnánk - ez színetiszta statisztika, Hölgyeim és Uraim;
 3. s ne feledjük, bizonnyal volnának olyan majdnem-bűnözők, akiket visszatartana a lelkiismeretük - ki szeretné derékba törni hat másik ember életét is?!

Noh, ki? Nem pont hatét, hanem sokkal többét teheti tönkre a kiváló idea, miszerint "az előzetes letartóztatás ezentúl a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tartana." Jeligénk: időd van, hát miért ne töltenéd előzetesben?

De erről talán máskor...