- A Csúcs-szupi-vupi Honlap 2009 díjat pediglen Hódmezővásárhely zsebelheti be! - zengtek akkoriban a fanfárok, s a Kossuth téren egybegyűlt webdizájnerek hirtelen megpillantották kinek a fejire hull az égből aranyos fénykéve.
Jegyzem meg: véletlen sem őt/őket szeretném fikázni.
Merthogy van ám új honlapfejlesztő a rónán, aki nem ily' tiszavirág életű dicsőségre pályázik!
Az ő neve, / az ő neveeeeee: / Dr. Lázár, / Dr. Lááázár, / Jáááános. |
Nem oly rég még a nyájas honpolgárok túlnyomó részének dunsztja sem volt, ki ez a nagyméltóságú férfiú. A szerencsecsillag hirtelen emelkedése természetesen a fősodorból következik. Én úgy képzelem, hogy a kétharmados győzelem előszelével Okostojás Főhadiszállás Taktikai Szobájában körbetekintett a Vezír, szomorúan (s óvatosan) ingatta a fejét (nehogy leessen róla az alukorona).
- Polgártársak! Barátaim! Nagy a baj! Deutch Tomi beáldozása után nem maradt olyan nyuggereket megcélzó, csupasárm arc a Pártban.
- Már rajtad kívül, ugye? - nyájaskodott Rogán Anti.
- A Kósa jó lenne, csak nem elég nyálas... - törte a fejét tovább Minden Magyarok Nem-Prezidentális Vezére.
- Plasztikáztathatnék esetleg - hümmögte hátul a említett hérosz.
- Pszt! Nem látod, hogy gondolkozik? Beváglak előzetesbe! Legyen mondjuk öt év - háborgott Áder mester.
- Öt év? Kötél... - rötyögött Kövér.
- Vitának itt helye nincs! - pásztázott körbe a nagytudományú. - A mezővárosok ontják magukból a becsületes arcú, ifjú titánokat... Szakadjatok ráfele a Facebookra, s keressetek alföldi faszagyereket nekem!
Így történt, hogy Európa Agyának (Hódmezővásárhelynek) hipotalamusza beleválasztotta a magyar politikai vérkeringésbe (amúgy endokrínen) Dr. Lázár Jánost. A Wikipédián megtekinthető e nagytekintetű úr életrajza, bár egynémely fontos elementet tévesen említenek vagy kompletten kifelejtettek a szerkesztők. Például féligazságnak értékelhető az időszak, amit gyakornokságként említ a szócikk, ámbátor a Vásárhelyi Legendárium szerint inkább egy speciális pizzafutári feladatkör tartozott a titulushoz. Miért is volt speciális? Mert e poszt általában arra szolgál, hogy a pizzériából, mint fix pontból, változatos helyekre induljon küldetésre a paciens. Az ő szolgálata azonban fordítottnak látszott: a középpont Dr. Rapcsák András volt (nyugodjék békében), ahová a fellelhető melegkonyhás létesítményekből kellett ozsonnát hordani.
A teljeskörűség megköveteli, hogy megemlítsem: más források aktatáska hordozásról elmélkednek.
Az említett polgármester halálával nagyot veszített a város, viszont megnyílt az út Lázár előtt. Itt érhetjük tetten, hogy a Wikipédia nem elég részletes, hisz fontos momentumot mellőz el. Kiírták az időközi választást, s meglepődve vettem észre, hogy Dr. Lázár János hűtődíszként funkcionált (azaz - sajnos - csak a szórólapja volt kitapasztva) számos nyudíjas háztartásban.
- De miért ő? - hörögtem.
- Mert olyan szép fiatalember! - lágyultak el a nenők.
Lázár szépsége szubjektív, úgyhogy vitázni az állásponttal nehézkes lett volna, következésképp meg is nyerte az választást.
Apróbetűs rész: az öröklés folytonosságára minden idők leggányabb köztéri alkotásával emlékeztet a város. Dr. Rapcsák András érdemelt volna szobrot, de még sakkozói múltja sem indokolja az ábrázolás félfiguratív mivoltát.
Amúgy a Vészterhes Időkben ritka elszánt bázisépítés (jutalmazás/büntizés) folyt - csakhát a fentebb említett Legendáriumból több lap is eltűnt mára. Mostanság már minimum elszánt oknyomozói riporterkedésbe kellene fogni, hogy vajon az önkormányzat munkáltatóként, milyen mértékben vette figyelembe az alkalmazandó tanárok szakmai alkalmassága mellett azok pártpreferenciáját. Esetleg a komasághoz fűződő rokonsági fokot. Az is kérdéses mára, hogy csak paranoiás rohamtól sújtottan éreztek-e egyes alkalmazottak lágy pressziót az országgyűlési választások kapcsán... Volt, ami volt - a vidéki mókuskodás a legritkább esetben töri át az országos média ingerküszöbét, a helyi orgánumok pedig - enyhén szólva - kézivezéreltek. Persze nem csak Hódmezővásárhelyen, amit nem vigasztalásul gondoltam volt megjegyezni.
Mindenesetre a csapásirány igazoltnak tűnt: időközben Kósát, egy másik vidéki, ámbátor vaskezű vazallust lovaggá ütött a száműzött Király.
Hangyaszorgalom, kitartás, szilárd hátország, s a Narancsos Forradalom tolófájásai végre elhozták a nagynyilvánosságot. A kétharmad beköszönte ugyanis súlyos káderhiánnyal küzdő Fideszt talált a dobogó legfelsőbb fokán. Voltak már vállalhatalan arcok (hol van már a Fidesz Bikája, pölö?), egyesek már nem szigorúan a Kárpát-medencében gondolták volt tengetni a mindennapjaikat, a feltörekvő cserkésznemzedék pedig ismeretlen az ország nagyobb részén...
Kiosztottak hát néhány fajsúlyos témát a leendő Frakcióvezető úrnak, ezekkel csinálj valami bámulatosat, kiskomám! Örömmel jelentem: csinált, kalpag le! Léte, ténykedése empirikus bizonyíték a Nagy Bummra, merthogy megismételte a mutatványt: Semmiből lehet Minden. Döngött a "három csapás", majd odavert a népét szipolyozó ingyenélőknek is. Legalábbis belistázta őket a picsába.
Lássuk mi történt: a város nagylelkűségével visszaélő emberek nevét felnyomatták a világhálóra (www.hodmezovasarhely.hu, rovat: Hírek - baszki!). Amikor jelezték az eljárás kérdéses jogi körülbástyázottságát (ti. durván alkotmánysértő), akkor gyorsan kiegészítették a neveket lakcímekkel. Megintcsak van itt logika (amolyan "van-e akváriumod?" formán): mivel több Klein Imre is élhet a városban, hát csak nem szabad mindet meghurcolni...
Hogy mi van???
A listára amúgy könnyűszerrel kvalifikálhatta magát az egyébként jobbára hobbiból segélyért kuncsorgó: a szerkesztési alapelvek egy rosszul felépített excel adatbázis filterezgetésére emlékeztetnek időnként. Gondolom, így eshetett meg, hogy a kósza pletykák szerint halottnak is felróható az ingyenebéd át-nem-vétele. Persze az angol humor iránti rajongás nem csak itt érhető tetten: mihez kezdjen például az a vásárhelyi polgár, aki a számláját szerette volna befizetni, mire az Önkormányzat menüt utalt ki neki. 1. Vétkes-e az a vadkapitalista áramszolgáltató, amelyiknek nincs ügyosztálya az efféle barterezgetésre? 2. Másrészről: szégyenlistára való-e, aki kap valamit, amit nem kért, majd nem veszi át?
Folytathatjuk a valósághoz közeli jelenségek feltételezését: egy tisztességben megőszült tanárembernek csakugyan a gyomlálás volna a megfelelő közmunka? Zárja az akolba a porontyait, akit közmunkára rendelnek? Bizony az igazságérzet nem engedné egy nehéz helyzetben levő embertársunk további b*sztatását, csakhogy van egy titkos egyenlet, ami kiszivárgott az Vásárhelyi Önkormányzat Tudományos Intézetéből (VÖTI), s az bizony felülírja a jóérzést. Figyu!
X + Y < Z
ahol a(z)
X = megszopatott segélyezettek száma
Y = általuk befolyásolható emberek száma (pl. rokonok, barátok)
Z = germósággal megnyert szavazók száma
Azaz nem valódi cél a munkakerülők kiszűrése, a segélyek jobb felhasználása (amúgy ez segély vagy munkabér). Ez az ún. rizsa, ezekhez ugyanis nem "kell a nyilvánosság ereje" (szépen kussban nem adna segélyt a visszaélőknek), sőt nem szükséges "nem feltétlenül törvényes" (copyright Lázár manó) eszközök bevetése.
A dolgot amúgy lágyan pikánssá fűszerezi az előzetes tájékoztatás hiánya. Nem is szigorúan a banki ügyintézésből ismerős, apróbetűs sz*rságra gondolok, hanem valami olyamire: "Te! Józsi! Mink adunk ám segélyt, vékaszám, de ha nem mész el zabot hegyezni, amikor annak szezonnya van, akkor aztán felrakunk az internetre!" Ehelyett inkább egyszercsak belódult a Sóhivatal, s lőn lista! Tudod! Ez az amikor valaki azt mondja valaki a sakkparti felénél, hogy az ő bástyája tud átlóban is mozognni, oszt leveri a királynődet.
Félsportszerű.
De ennyire gonosz volna? Dehogy! Ha tájékoztatással vezetik be ezt a genyaságot, akkor előzetesen höböröghetett volna az ombudsman (bár akkor is leszarhatta volna a kolléga), s nem csaphatná össze dolgos-kérges tenyerét a "nemzetibe" hajló vérnarancsos: "nah, ugyehogy a kismiska a Jobbik is a mi Jankónkhó' képest!" Így szegény radikális oldal annyit tehetett, hogy üdvözölte a kiváló ötletet.
Adja a Jóisten, hogy ne legyen igazam, de Lázár valami nagyon ocsmány verseny kezdetét hirdette meg... Ahogy én látom, majd kapkodhatjuk a fejünket önkormányzati választások után, hogy megint valaki aggályoskodik ezért vagy azért. Mertha a "centrális jobbközép centrum" ezzel kápráztat bennünket, akkor mi lehet ehhez képest "radikális-nemzeti"? Akadnak majd polgármesterek/testületek, akik szerint illő volna valami még karakánabbal előrukkolni?
Nomármost ez rajtunk múlik. A. verzió: növeld az Y-t. B. verzió: csökkentsd a Z-t. (Ezeket egyébként bármely más vérlázító köcsögség esetén megléphetjük.)
Mert amikor majd nem éri meg bunkónak lenni embertársainkkal, s - közvetve/közvetlenül - velünk, akkor majd élhetünk egy olyan országban, amire büszkék lehetünk.
Laszt kommentz