Tisztelt Barátaim! - ha vehetem a bátorságot...

Ezúton szeretném lágy szavakkal kifejezni legmélyebb elismerésem és hálám a Második Orbán-kormány eddigi ténykedésével kapcsolatban. Ahogy azt minden épeszű ember belátja, legelébb valóban a nemzet sorsfordító kérdéseivel kellett foglalkozni. Természetes, hogy a helyzet drámaköri előadást érdemelt (thanks, guys!), ahogy a tönkrevert MSZP további ekézésénél sem volt égetőbb. Az meg végképp fing lenne, ha valami kispárt befurakodna az iszapszentmotorosi önkormányzatba - ezerszeres köszönet az áldozatos munkáért!

A sok károgó idióta mehet a vérbe, a gazdaság atomjól elvan mindenféle reform vagy segítség nélkül. Sőt! Ahogy közelg az értékelés, annál feszesebb a hátunk, győzelmet-győzelemre halmozunk: az IMF menjen csak másokat menteni. Akármerre nézek: makrogazdaságilag tök elégedett vagyok. Mondjuk nem is nagyon értek hozzá. De azt például hallottam, hogy a külkereskedelmi mérlegünk a forint gyengülésével együtt javul.

Ha mégis meg kellene fogalmaznom valami kis kritikát, akkor az én kis mikroökonómiai lehetőségeimet némiképp rongálja a 220 feletti HUF:CHF arányszám. Talán hiteltelen a közlésem, de itt a mélyben időnként éhesek vagyunk, f*sunk, hogy kikapcsolják a villanyt vagy elkeseredett levelezésben állunk a bankokkal...

Tudjuk, hogy a mi hibánk - csak átfutottuk az apróbetűt. De azóta többen elővették a szerződést, s mikroszkóppal sem talált olyan részt, ami kitérne az "ország kockázati besorolására" vagy váratlan világgazdasági krízisekre. Néhányan - eretnek módon - azt böfögik itt a posványban, hogy ezekre vajmi kevés behatása van a kisembereknek... Szerintük a CDS-felár sem ugrálna, ha kicsit átgondoltabban ténykednétek...

"Savanyú a narancs, hülyegyerek? Talán nem segítenek, te hálátlan? - ezeket szoktam kérdezni tőlük. Meg az arcukba üvöltöm: "Hol a magyar virtus? A gazdasági szabadságharc mindennél fontosabb! Áldozatok nélkül nincs győzelem!"

Remélem, hogy elégedettek tetszetek lenni velem, s valami felügyelőbizottsági poszttal megdobtok: részben lefedné a törlesztőrészletem.

Hálatelt szívvel,
Klein Imre