Az Economist szerint ugyanakkor Navracsics Tibor elismerte, hogy ez a stratégia "nagyon kockázatos".
Tisztelt Miniszter Úr, ez a stratégia nem kockázatos. Ez zsákutca!
A fülkeforradalomban újjászületett az álmodozó gyermek is: Matolcsy Vátesz György, a Kedves Vezető jobb keze, akivel közösen hirdették meg a gazdasági szabadságharcot. Az egész világ ellenében (beleértve saját népüket is, akitől manyup pénzét rekvirálják el).
A fülkeforradalmisták egyszerűen kikényszerítik a Kedves Vezetőtől, hogy a zavaros idők alkotmánya és egész közjogi rendszere helyett – mely a fékek és ellensúlyok haszontalan rendszerével a nyertesnek kijáró szabad szárnyalásnak elfogadhatatlan gátja – a Nemzeti Együttműködés Rendszerét építse fel.
A fülkeforradalomi hevületben megszületni készülő médiatörvény készíti elő a kulturális (ellen)forradalmat – csak nehogy a kínai változat legyen belőle, habár a Kedves Vezető azt mondja, most keleti szél fúj. (Megborzongtam.)
A fülkeforradalmi lendületben egyszerre szeretnék a szociális, az egészségügyi, a közoktatási, a felsőoktatási, stb. rendszereket saját képükre formálni.
Rendszerszintű változtatásokból egy ország, de bármelyik nagy szervezet egy évben max. 1-et, jó esetben 2-t bír el. Ennél több garantálhatóan kontraproduktív lesz, mert egyszerűen sem az emberek, sem a szervezetek nem képesek befogadni, alkalmazkodni hozzájuk. Ez különösen akkor kockázatos, ha minden valamire való szakembert kirúgunk politikai indokokból. Illés Ranger Zoltán hozzáállása vegytisztán jellemzi a mai kormányzati gyakorlatot.
Ezt a kockázatot tovább fokozza, hogy az előkészítés, a tervezés, a döntéshozatal és végrehajtás minden elemében az erő politikáját alkalmazzák. Ez a megközelítés az előkészítés és a tervezés időszakában gyakorlatilag egyenlő az öngyilkossággal, de a végrehajtás szakaszában is erősen megkérdőjelezhető, hiszen akkor tud sikeres lenni bármilyen projekt, ha a végrehajtásban résztvevőknek pozitív, belső motivációjuk van és pontosan ismerik az elérendő célt, a hozzá elvezető folyamatot és abban saját helyüket, amivel azonosulni tudnak. Az arrogancia, a megfélemlítés, az önkény, a kényszer se nem belső, se nem pozitív hajtóerő.
A Kedves Vezető és látnok jobb kezének gazdasági improvizációja önmagában is csak a csillagok különösen kedvező együttállása esetében lehetne sikeres, de hogy eközben minden szinten, mindent az eddigiekkel ellentétesen akarunk csinálni, azzal szinte biztos, hogy nagyon gyorsan a zsákutca végébe érünk.
Laszt kommentz