A minap Japánban nagyon súlyos földrengés és azt követő cunami pusztított. Megannyi tragédia. Borzalmas.
Sajnos a katasztrófa azonnali pusztításán túl mind térben, mind időben a hatásai tovaterjednek. Nyilván ma még pontos becslést nemigen lehet adni arról, hogy milyen hatásai lesznek Japánra az eseményeknek. Ami azonban biztos, hogy Japán ma a világ egyik legjobban eladósodott országa (kb. 200 %-a GDP-nek), amivel kapcsolatban nem csak az IMF, hanem saját gazdasági szakemberei is figyelmeztetnek. Ráadásul az idei GDP arányos hiányt is eleve 10 %-osra tervezték a katasztrófa előtt.
Hogy milyen eseménynek vannak jelentős világgazdasági hatásai nehéz megítélni. Amit viszont tudunk, hogy sem az USA másodlagos jelzálogpiacának összeomlása, sem Görögország adósságválsága, sem Írország gazdasági csődje nem épp megnyugtató vagy bizalomerősítő esemény. A napi hírek között pedig Portugália és Spanyolország államadóssága folyamatosan szerepel. Az USA-ban pedig a FED gyakorlatilag fedezet nélkül bocsát ki 600 Mrd USD-t gazdaságélénkítésre, ami komolyan terheli az amúgy is hihetetlen nagymértékű államháztartási hiányt.
Továbbá a világgazdaságban is, de Japánban különösen igaz a jelszó: Hatékonyság mindenek felett! Ezzel alapvetően egyet is lehet érteni, de…... Mára ez a hatékonysági kényszer olyan szintre jutott, hogy nagyon sok területen szinte nullára redukálódtak a pufferek, azaz nincs tartalék sem eszközökből, sem termelő kapacitásokból, sem erőforrásokból, sem időből. Egy végletekig hatékony rendszer mindaddig nagyon jól működik, amíg változatlanok a körülmények. Azonban mihelyst egy-egy paraméter (vagy egyszerre több is) a tűréshatárnál jobban megváltozik a rendszer nagy valószínűséggel leáll. A hatékonyság alapvetően csökkenti ezt a tűréshatárt, ezzel a folyamatok stabilitását is.
Szóval Jaksity György elemzésének végkicsengését az én nézőpontomban csak erősíti a Japánban történt katasztrófa.
Laszt kommentz