Voltaképp miért is kell a jog, mi indokolja létezését? Felfogásom szerint azért kell, hogy megmenekítsen bennünket ember mivoltunk gyarlóságaitól. Mert az igazság nem az erőben és a hatalomban gyökerezik, hanem azok felett áll.
Természetesen a világ sokszínű és örök változásban van. A jog sem statikus, hanem alkalmazása igyexik követni a világot. De nyilván a világ változásainak követése és a jog alapeszméje között időnként ellentmondás keletkezik. Valami hasonló dilemmáról olvastam nyilatkozni nemrégiben az újjá választott alkotmánybírósági elnököt:
Ennek az időszaknak az elején-közepén-végén mérlegelte, hogy lemondjon? Hogy nem az lenne-e a helyes üzenet a közvéleménynek, ha fölállna?
(PP) Több megoldást mérlegeltem. Átgondoltam, hogy milyen következményekkel jár az Alkotmánybíróság szerepének megváltozása, azok a konfliktusok, amelyekbe a hatalommal kerültünk, az új alaptörvény által az Alkotmánybíróságnak szánt szerep, az intézmény szükségessége, adott esetben akár megszűnése. Ezt nagyon erős morális kérdésként fogtam fel és fogom fel ma is. Visszatekintve erre az egy évre, úgy gondolom, jó döntést hoztam azzal, hogy ha áldozatok árán is, de az intézmény fennmaradását tartottam szem előtt……………
Nyilván az ember mindig igyexik igazolni magának döntései helyességét, de nem vagyok meggyőződve, hogy megérte az áldozat, amikor az elmúlt egy évben sorozatban történnek olyan jogi aktusok (visszamenőleges hatályú jogalkotás, fékek-ellensúlyok rendszerének megszüntetése, tulajdonjog védelme helyett államosítás, szerzett jogok elvétele, a pártot támogató lobbiérdeknek megfelelő vagy épp személyre szabott törvényhozás stb.), amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg a jogállamiságot. A legújabb kémügy eseményei vagy az ombudsmani rendszer kiherélése csak még inkább fokozzák a jogállami bizonytalanságot, növelik a kérdőjelek számát és súlyát.
Ismét csak az alkotmánybíróság elnökétől idéznék:
Elképzelhetőnek, illetve kívánatosnak tartaná egy olyan állapot létrejöttét, amiben az Alkotmánybíróságnak politikai szempontokat egyáltalán nem kell figyelembe vennie? Nem kell azzal törődni, hogy a beadványt ki adta be, ki mit fog mondani rá, kinek a törvénye volt, hanem a szöveg szerint lehet előremenni és a visszhang is ilyen lesz?
(PP) Nehezet kérdez. Nyilván az lenne az ideális, ha egy alkotmánybíróság csak a szorosan vett jogi szöveget venné figyelembe és joglogikai művelettel hozná meg a döntéseit. De ilyen helyzet soha nem alakult ki, egyik országban sem. Az alkotmánybíróság egy működő politikai és jogrendszer eleme, nem döntheti romba a politikai rendszert vagy az országot egy ítéletével……..
De vajon hol van a jogállam határa? Egyébként milyen ez a határ? Vannak határőrök, akik figyelmeztetnek, ha átlépem a határt? És milyen nehéz átlépni ezen a határon?
A fenti példák számomra egyértelműen bizonyítják, hogy a jogász képzés a felsőoktatás állatorvosi lova. Alapjaiban rossz. Csak egy példa minderre. Egyik oldalon az élet védelme mindenekfölött: alkotmányban rögzítjük, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik és kampányt indítunk az abortusz ellen. A másik oldalon a kevésbé tehetséges, önvédelemre képtelen embertársainkat meg alapvető emberi jogaiktól (emberi méltóság, tulajdon) fosztjuk meg, mindezt a jog eszközeivel.
Cinikusan, álszent módon.
Pontosan azok rombolják, üresítik ki, teszik az erőpolitika eszközévé a jogot, akiknek az lenne a feladatuk, hogy az igazság eszközeként használják. Az igazságot erősítsék vele ne a hatalmat.
A kormányzat, a törvényhozás, a Kedves Vezető minden nap bizonyságát adja annak, hogy alapjaiban és totálisan tagadják a jog értelmének alapeszméjét. Az erő nyelvét tekintik anyanyelvüknek.
Ma a jog nem az erő és a hatalom végtelen akarásának gátja, hanem sajnálatos módon annak kiszolgáló/megerősítő/fenntartó eszköze. Ma Magyarországon a jog már a látszatát is elveszítette idealista funkciójának és igazsága csak az erőseknek, csak a hatalmasoknak van. Ma a Kedves Vezető és falkája a jog eszközével szentesíti megkérdőjelezhetetlennek hazudott, együgyű, látszat igazságát.
Nem értik: A tudatlanságot csak tudással lehet legyőzni, erővel sohasem.
Őszintén remélem, hogy a joggal foglalkozók nálamnál sokkal pontosabban érzik a jogállamiság határait, mert egyébként észrevétlenül csúszunk át rajta. Ember mivoltunkat és vele minden ideánkat hátra hagyva az ideológia nélküli pragmatizmus ösztönlény mocsarában találjuk magunkat, ahol egyetlen törvény létezik: Élj túl!
Laszt kommentz