Oly korban élük, amikor a "velejéig gonosz" APEH megbánja "a zemberek" rovására elkövetett bűneit és lassanként "szuperhumánus" szervezetté - NEH (Nemzeti Ellenőrzési Hivatal) - alakul. Az ügy érdekében az APEH magába olvasztja a VPOP-t, merthogy a fő cél - meglátásom szerint - a transzfer árak lefölözése. Ez a téma amúgy jogos igényből táplálkozik, csakhogy nagyon könnyen elsődleges országimázs faktorrá léphet elő a befektetők szempontjából (kombinációban az extrém adószinttel).
(Apróbetűs: a nagy szervezeti átalakulásban arra is akadt idő, hogy a gigantomán megoldások híveinek tovább kedveskedjenek: örömteli esemény, hogy Vida Ildikó - APEH - és Szász Károly - PSZÁF - jó hangulatú munkamegbeszélésen egyeztettek.)
Legelébb lássuk, mi is az a transzfer ár, s miért is került fókuszba. Előrebocsátom: a felvázolt példa nem azért lesz amatőr, hogy megértse a Nyájas Olvasó, hanem mert szándékoltan nem akarom túlbonyolítani (a valós életben nagyságrenddel több lépést kellene lekövetnünk), illetve nem is vagyok utolérhetetlen vám - és pénzügyi guru... Mindenesetre a példa számos aspektussal színezhető volna (ki a tulajdonosa az árunak, van-e vám és/vagy ÁFA fizetési kötelezetség avagy a profit nagyja hol csapódik le).
Tegyük fel, hogy van egy multinacionális cég, a Crystal Ball Co., aminek a fő profilja, hogy üvegolyókat gyárt. Az is alapfelvetés, hogy egy egység homokból egy darab üveggolyóbist lehet legyártani. Sőt még azt is kezeljük kezdőadatként, hogy Malajziában 1 petákért lehet homokot venni. A CBC Malajzia megveszi a benszülöttektől a homokot, majd ugyancsak a helyiek tessék-lássék megszitálják újabb 1 petákért. Ekkor a Cég exportálja a szitált homokot a CBC Hungáriának (gyengébbek kedvéért: Magyarországra). Szállítási költség: 1 peták - Malajzia fizeti. A magyar cég 10 petákért /TÁ/ veszi a homokot, merthogy különlegesen finom, homogén kvarcszemcsékből áll a cucc, ráadásul milyen kurva messziről jött (ergo 7 peták profit termelődött Malajziában, a korrektség kedvéért: 10 peták után fizet a cég vámot, ami Malajzia esetében - fejlődő régió - jó eséllyel zérus).
A 10 petákos homokból 10 petákért (magas energiaköltséggel, precíziós munkával) üveggolyókat készít a magyar cég. Ekkor számukra 20 petákban van egy darab végtermék, tehát hirtelen exportálják is a szajrét Németországba, 21-ért /TÁ/ (1 peták profit adózik Magyarországon). Példámban a németek vagy nem okosak vagy nagyon rá vannak kattanva a cuccra, de 40-ért eladják a dílereknek (a sales nem egyszerű ténykedés, 4 petákba kerül, tehát a német profit 15 fabatka).
(Itt mindenféle kereskedelmi árrés realizálódik, de a végén Jürgen 50-ért gurigázhat a kölkével.)
Nomármost a transzfer árak bizonyos (eddig meglehetőst tág) keretek közt mozoghatnak, s mint láttuk, némiképp teoretikusak, hiszen gyakorlatilag a multik egyik zsebből a másikba tesznek pénzt, mégha a tranzakciók valósak is a háttérben. Az ideális árakat homlokukat gyűrve kalkulálják elő pénzügyi specialisták, kontrollerek. A cél tök logikus: a profit barátságosabb adókörnyezetben realizálódjon. Ha például nagy hirtelen a homokos témát elkezdik súlyosan adóztatni Malajziában (s nincs másutt olyan homok a Világon), akkor lassanként elkezd csökkenni a kiviteli transzfer ár, azaz kevesebb nyereség marad Malajziában, viszont a magyar leányvállalat olcsóbban jut hozzá ugyanahhoz a homokhoz...
"A szokásos piaci ár elvének – mint a társasági adóztatás egyik alapelvének – köszönhetően a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árat – kizárólag a fizetendő adó meghatározása céljából – piaci szintre kell kiigazítani, vagyis az érintett feleknek társasági adóalapjukat úgy kell meghatározni, mintha egymással piaci áron (ahogy független felek összehasonlító körülmények között) szerződtek volna."
A példa vérforraló ("itten kizsákmányolás folyik, kéremszépen!"), de teljesen természetes folyamat: vannak nyertesei (ahol korrekt adószintet tartanak), s vannak vesztesei (ahol beteges szinten adóztat az állam). És nem csak természetes, hanem van is - majdhogynem - szokásjogon alapuló, korrekt szintje, amit még az adott ország adóhatósága benyel. (Amúgy hogy e témán komoly pénzeket lehet bevasalni, az nem újkeletű ötlet, már 2009-ben rányomult az APEH.)
Kérdem én: kinek van szakértelme, adatbázisa export/import árak/mozgások tekintetében? Ugyehogy a Vám és Pénzügyőrségnek!
S innéstől felbugyog a kérdés: mi a terv? Ugye nem a munkahelyeinket megteremtő multinacionális szektor vérbesz*patása? Ugye nem elvtelenül büntetünk (merthogy hiányt csökkentünk), hanem a gusztutalanságokat szűrjük ki?
Az idő majd megmutatja.
Én mindenesetre remélem, a NEH képes lesz jól dönteni ezekben a kényes témákban, ehhez kívánok erőt, s hideg fejet... Mert ha nem, akkor tényleg csak a kis- és középvállalkozások maradnak nálunk, amikre a Narancsos Forradalom Gazdasági Okostojásai oly előszeretettel építik a szólamaikat.
Laszt kommentz