A Kedves Vezető nemrégiben országunk kis ladikjának vitorláját megfordította, merthogy a keleti szél az, amelyik a hullámvölgyből majd a hullámok tetejére repít bennünket. A gazdasági pragmatizmus jegyében Kínától szerzünk majd hatalmas pénzeket. Oroszországtól pedig visszaszerezzük a nemzeti légitársaságot meg a nemzeti olajtársaságot, és a nemzeti gázt. Mer’ugye az EU-nál sokkal megértőbb, barátságosabb, tisztességesebb partnerre lelhetünk Kínában vagy Oroszországban.

Ezt ugye nem gondolja komolyan a Kedves Vezető?

Nekik nem nemzeti, hanem birodalmi érdekeik vannak. Amiket a lehető legkeményebben érvényesíteni is fognak, mihelyst bedugtuk a fejünket a pénzügyi rabigába. Ez kellemesebbnek ígérkezik, mint az IMF-nek megfelelni? Meglepődnék. Bár, ma már nehéz meglepetéseket okozni miután a manyup pénzek államosítása kapcsán egy megelőző posztban a maja naptáras dolgot poénnak gondoltam, de kiderült tévedtem:

„Tudjuk, hogy ez csak tűzoltás, vagy ha úgy tetszik, szépségtapasz. Igazából nem betömjük ezzel, csak odébb toljuk a nyugdíjkasszán a lyukat, de akkor sem tudunk most azzal foglalkozni, hogy mi lesz 2013-ban.”

Mondjuk, hogy ezek után mire számítsak, már tényleg elképzelésem sincs. A fentiek szerint a Kedves Vezetőnek és csapatának nemhogy „B” terve, de „A” terve sincs.

Habár...

Szigorúan csak a gazdasági pragmatizmus okán felmerült bennem, hogy esetleg a Kedves Vezető finomítandó olajat szerezhetne a manyup pénzeken visszavásárolt MOL-nak Venezuelától. Bajtársi szövetséget kötve Hugo Chavezzal, aki szintén eposzi méretű küzdelmet folytat a bukott nyugati civilizációval.