Idestova lassan egy éve választotta meg magának az ország a Kedves Vezetőt és lekötelezettjeit. Az elmúlt időszakról sok mindent lehet mondani, de az biztos, hogy nem volt eseménytelen. Az is biztos, hogy a demagógia és populizmus korbácsával hihetetlen méretűvé szította fel a reményt, vagy legalábbis annak illúzióját a kormányvárományos ellenzék a választások előtt. A fanatikus hívek táborához csalódott tömegek csatlakoztak mert, ha nem is hitték el - vagy csak részben - a demagóg ígéreteket, akkor is talán azt gondolták: ennél csak jobb lehet. Mik is voltak, és mivé is váltak a nagy remények?

Gyors és határozott cselekvés reménye. Voltaképp, ha betű szerint nézzük a dolgot, ez a remény valóra vált, mert észvesztett tempóban törvénykezik mind a mai napig a Kedves Vezető és famulus parlamentje, és azt hiszem Rákosi elvtárs óta nem volt senki, aki ennyire határozottan tudta volna, hogy mire van szüksége ennek a népnek. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az új alkotmányhoz 158 módosító indítványt terjesztettek be először, meg még 20 úgynevezett zárószavazás előtti módosító indítványt nyújtottak be aznap, amikor megszavazták az új alaptörvényt. Mindezekről kb. 1 óra alatt lezavarták a szavazást. Azért egy pillanatra meginogtam a hozzáállással és a minőséggel kapcsolatban, mert a módosítok közül tucatszám vannak, amelyek nyelvhelyességi, értelmi, fogalmi hibákat javítanak. De csak egy pillanatra. Bizonyára a hegeli dialektika hatotta át az alkotmányozók ájtatosan magasztos gondolatait a gombnyomások közepette is: a mennyiség egy lépték után minőségbe csap át.

Az árkok betemetésének reménye. Az is biztos, hogy ennek a reménynek az elveszejtésében a gyorsaság és a hatékonyság tetten érhető. A Kedves Vezető már ellenzékben sem fukarkodott az ellenségkép gyártással, hatalomba kerülve pedig mindezt tettekben realizálta és az új alkotmányban be is betonozta a permanens háborúskodást. A nemzedékek között: hatályon kívül helyezi az elmúlt cirka 60 évet, a 62 éves bírókat nyugdíjba küldi, a gyerekeknek az alkotmányban a jog eszközével teszik kötelezővé, hogy gondoskodjanak szüleikről. Világnézetek között: a kereszténység áll mindenek fölött. Az anyaországi és külhoni magyarok között: lakhelytől függetlenül kaphat minden magyar állampolgár szavazati jogot. Kultúrában: a külön bejáratú, házi, művészeti akadémia, amely az egyetlen és igazi, nemzeti és magas kultúrát szolgálja.

A szakmailag megalapozott döntések reménye. Mindenki azt hitte 8 évnyi ellenzékiség után ott figyelnek a titkos, végletekig kidolgozott, szakmailag megkérdőjelezhetetlen tervek a fiókokban. De a tervek annyira titkosak voltak, hogy senki nem beszélhetett meg semmit senkivel, így aztán egy betű nem sok, annyi terv nem készült. Persze, semmi gond, hisz itt a Nemzeti Együttműködés Rendszere! Majd egyeztetünk mindenkivel, aki csak érintett lehet vagy szakmailag hozzáértő. Na, ezek az egyeztetések olyan nagy számban és olyan jól sikerültek, hogy: az egykulcsos adónak köszönhetően a dolgozók kb. felének csökkent a bére, amit a cégekkel igyekeznek megfizettetni. A szakszervezetek, a civil szervezetek folyamatosan tüntetnek. Az ellenzék részvétele értelmét veszítette az alkotmányozás folyamatában, de a Kedves Vezető óhajának megfelelően majdcsak kialakul a végletekig lojális szakértők tábora.

A demokrácia kiteljesedésének reménye. Már a Kedves Vezető országlásának kezdetén elkezdett oszladozni ez a remény is. A fékek és ellensúlyok rendszerét személyi döntésekkel sikerült szublimálni. Ennek galaktikus középpontjában lévő fekete lyuka a Nemzeti Töltőtoll, alias Skicc Pali, aki a mai napon is bebizonyítja hűségét. Visszamenőleges hatállyal alkotnak jogszabályokat, amit szóvá tesz az Alkotmánybíróság (Ab). Válaszul a Kedves Vezető eunukká teszi az Alkotmánybíróságot, amelynek tagjai úgy tűnik készséggel behódoltak ennek a merevedés nélküli szerepnek, hiszen a manyup pénzek államosításával nemigen foglalkoznak. Ráadásul az új alkotmány szerint kineveznek még egy szakasznyit belőlük. A jelentekzők figyelmét azért felhívnám, hogy a felvétel előkövetelménye lesz a kasztráltság. De mielőtt leragadnánk ennél, az új alkotmány alapvetően szakít azzal a gyerekes nézettel, hogy az állam van az emberekért. Alkotmányos szintre emelkedik többek között az államfetisizmus, amelynek lényege: a zemberek vannak a zállamért. A homofóbia is bekerül, ami kapcsán érzek némi távolságot a Kedves Vezető és II. Erzsébet között, hiszen utóbbi 13 évvel ezelőtt lovaggá ütött egy nyíltan homoszexuális zenész embert (a igazi népnemzeti érzelmű hazafiak kedvéért: buzit). A kissebségek védelmében pedig megosztják az állam erőszak monopóliumát az önkéntes magánszervezetekkel, amivel kapcsolatban ugyan lehet némi kontrasztot az épp a magyar EU elnökség alatt elsöprő többséggel elfogadás előtt álló roma stratégiával, persze biztos csak nem tudták lefordítani, vagy nem volt idő beleírni. Azt hittem eddig, hogy a bolsevik módszerek megjelenésével a kommunizmust értelmezi újra a Kedves Vezető, de be kell valljam: tévedtem. Ennél távolabbra kell tekinteni! Valójában a kísérlet tárgya, hogy hogyan lehet a köztársaság látszatát fenntartva az abszolutista vagy neoabszolutista rendet újrateremteni.

A gazdasági felemelkedés reménye. Ezt a reményt a Kedves Vezető Szent Jobbjával, Matolcsy Vátesz Györggyel alkotott illuzionista gittegyletben igyekszik fenntartani. A Kedves Vezető regnálásának legelső mozzanata volt, hogy kibontotta a gazdasági szabadságharc zászlaját, ami alatt nemcsak a hazai közgazdász értelmiséget negligálták (előbb az ellenségeseket, utóbb az udvariakat is), de a nemzetközi pénzügyi szervezeteket is elhajtották. A szabadságharcban pedig minden igaz magyarnak áldozatot kell hozni: a hazáért, a pártért, a Kedves Vezetőért! Ennek keretében az új adórendszerrel az alacsony keresetűektől elvesznek még egy kicsit, a szociális ellátórendszerbe menekülő közveszélyes munkakerülőktől megvonják az igazságtalan jólétet, a manyup megtakarításokat meg a jó erkölcs nevében államosítják. A sorból már csak az hiányzik, hogy az adórendszert egységesítsék, és minden jövedelem 16 %-on adózzon. A nyugdíjak is! Persze a gazdaságpolitikát is jobban csináljuk bárkinél. Ez a magyar út: az instant, improvizatív, inverz Robin Hood. A Kedves Vezető a szegényektől vesz el, és a gazdagok között osztja szét a szajrét. Mondjuk, ha a (neo)abszolutista megközelítésben újra létrehozzuk a rendeket, akkor a kiszolgálásukhoz szükség is lesz a cselédség és a jobbágyság földönfutó szolgaseregeire.

Az hiszem az elmúlt egy év fülkeforradalmi szabadságharcával sikerült lefogni és keresztre feszíteni a reményt, az új alkotmánnyal pedig az utolsó szög is beveretett. A kétharmados törvényekkel a töviskoszorús korona is felkerül majd a nagy műre. Végül is igaza lehet a Kedves Vezetőnek, amikor sorsszerűnek mondja a húsvéti alkotmányt, mint ahogy a delphoi jósdának is igaza lett, amikor a nagy király kérdésére válaszul azt mondta:

„Ha Kroiszosz átkel a Halüsz folyón, nagy birodalom dől meg!”