Na. Azt hittem ma kormányzati illúzió nélkül maradok. De nem. Rogán Anti kinyilatkoztatta, ami kikívánkozott belőle:
„A magán-nyugdíjpénztári vagyon ügyéről Rogán Antal úgy nyilatkozott: még ma is sokan azt gondolják Magyarországon, hogy ez az ő saját megtakarításuk.”
Anti! Te mit gondolsz? Kié?
A 2/3-é?
A párté?
Valami hasonlóval lehet illetni azt hiszem a Kedves Vezető Szent Jobbjának a reakcióját a Moody’s kétfokozatú leminősítése után. Hasonlóan épületes reakciót köhögött ki Kósa Lali is, miszerint:
„A debreceni polgármester hangsúlyozta: nekik arra kell elsősorban figyelni, hogy mit mondanak a magyar választók.”
Lali! Mit akartok nyerni? Népszerűségi versenyt? Abban kétség kívül jól álltok, DE...
A Kedves Vezető nemrégiben országunk kis ladikjának vitorláját megfordította, merthogy a keleti szél az, amelyik a hullámvölgyből majd a hullámok tetejére repít bennünket. A gazdasági pragmatizmus jegyében Kínától szerzünk majd hatalmas pénzeket. Oroszországtól pedig visszaszerezzük a nemzeti légitársaságot meg a nemzeti olajtársaságot, és a nemzeti gázt. Mer’ugye az EU-nál sokkal megértőbb, barátságosabb, tisztességesebb partnerre lelhetünk Kínában vagy Oroszországban.
Ezt ugye nem gondolja komolyan a Kedves Vezető?
A parlamenti választások óta 217 napja viselik a kereszténydemokraták az országlás terhét. Nézzünk csak pár dolgot, amihez eddig asszisztáltak:
Jeligénk: egy újszülöttnek minden Szomszédok snitt új. Viszont én meg hátravágtam magam tőle, tehát megérdemlitek ti is...
A. opció: Vágási Feri ügyvédje megszívatta a derék nyomdászt, ergo fújj ügyvédek!
B. opció: jogi végzettsége mellett, másodállásban orákulum, mely esetben a fél herém odaadnám a telefonszámáért...
Merthogy tutira lapul még válságkezelő meglepi a mi Matolcsy mesterünk tarsolyában, oszt azokra jó volna készülődni...
A magán-nyugdíjpénztárak államosításáról minapi Matolcsy Vátesz György bejelentését már sokan kommentálták, de ennek a kommunikációjáról és jövőbeni hatásairól én is megemlékezek pár gondolatban.
Az első kommunikációs gyöngyszem, hogy „nyugdíjmentő törvénycsomag”-ról beszélnek. Azért ehhez is kell egyfajta gerinc, hogy a kendőzetlen államosítást eképp aposztrofáljuk. Hiszen valójában nem a nyugdíjakat kell itt megmenteni, hanem a Kedves Vezető és jobb kezének értelmezhetetlenül zagyva közgazdasági agyszüleményeit. Amit valószínű Szóvivő Petike is érezhetett, mert a magára erőltetett komolyság maszkján át-át tör a hatalomittas őrület vigyorgása. Tisztára, mint akinél elmentek otthonról.
A Költségvetési Tanács is megkapta a maga büntetését, mert nem értette még meg a Nemzeti Együttműködés Rendszerét: csak egy maradhat. Csak egy vélemény, ami egyezik a Kedves Vezető véleményével.
A saját életemet tekintve azért komoly haszna van a magánnyugdíjak körüli hercehurcának. Például rádöbbentett, hogy csakis magamra számíthatok. Legyen szó a saját, a hazám vagy épp a Föld megsegítéséről.
Esetleg kalkulálhatok még a családommal, csakhát ők nem annyira jófejek, mint én, így például a Bolygónkra tesznek, de magasról. Pedig nem is asztronauták.
Meg az olyan KDNP-s duma volna, maradok hát egyes egyedül.
Legalábbis a Kedves Vezető szerint. A nemrég lezajlott Máért-en (Magyar Állandó Értekezleten) elhangzott megközelítése szerint a jövőben átalakulnak a külpolitikai kapcsolatok, és elsősorban a gazdasági, pragmatikus szempontok lesznek fontosak. Az ideológiai, civilizációs, vallási vagy katonai szempontok viszont háttérbe szorulnak.
Elképzelhetetlenül nagy államháztartási hiány kommunikációjával indult a Kedves Vezető országlása, majd sokmilliárdos szellemcsontvázakat kerestünk mindhiába. Később jött a bankadó, de szorosan a nyomában megjelentek a válságadók is. Utána bejelenti, hogy időlegesen elvonja a nyugdíjjárulékokat. Kompenzációja ismeretlen, de biankó csekket állít ki szóban: Senki nem járhat rosszul! Ma meg arról szólnak már a hírek, hogy egyenesen megszüntetik a magánnyugdíjpénztári rendszert, a felhalmozott megtakarításokat államosítják (szinonimaszótár: ellopják), bónuszként pedig fél százalékkal meg is emelik a fizetendő nyugdíjjárulékot.
Laszt kommentz