Az utóbbi időben a médiahatóság a rádiók, a televíziók, a nyomtatott sajtó esetében több határozatot is hozott, amelyeket a határozatban érintettek visszautasítottak, a határozatokban nem érintett más médiumok képviselői pedig komolyan bíráltak. Tartok tőle alapvetően igazságtalanul. Vegyük sorra miért!
Először is. A hatóság proaktív volt, azaz a törvény még csak készülőben volt, de már a hatóság annak szellemében hozta meg határozatait. Tette ezt minden bizonnyal a legnagyobb jóindulat és a segíteni akarás szándékával, hogy mire hatályos lesz a törvény, már mindenki fel legyen készülve. Pontosan értse, hogy mi is a gyakorlat, azokban az esetekben, ahol a törvény – vitathatatlanul nagyon okosan – teret enged a rugalmas hatósági értelmezésnek. Valószínű Fellegi Miniszter Úr is elégedetten dől mostmár hátra, mert gyakorlat elkezdte tartalommal megtölteni a szabályozást. Az meg minden bizonnyal csak a véletlenek különös összejátszása, hogy ennek a gyakorlatnak a logikája a romantikus szocreál időket idézi: betarthatatlan vagy értelmezhetetlen szabályokat alkotunk és mindig megfelelően, az adott helyzetre adaptálva, a sorok között megbúvó szellemiséget megjelenítve fogj a hatóság értelmezni, alkalmazni. Csak most! Csak neked!
Laszt kommentz