Minap a Kossuth rádiót hallgattam, amikor két politikai elemző elemzett (egy hölgy és egy úr, sajnos a nevükre nem emlékszek) és egyikük szerint a számadatok alapján az LMP-nek a fővárosban és alapvetően az egyetemi városokban van támogatottsága.
Vajon miért?
Töprengtem. Az okok többfélék, azonban én ezek közül úgy gondolom, hogy a legfontosabb az információ az ismeret hiánya, illetve a képzettség hiánya ezen információk szintetizálására.
Félreértés ne essék! Semmilyen formában nem arra gondolok, hogy azok, akik nem egyetemi városokban élnek, hülyék lennének. Dehogy! Elég ha csak a „józan paraszti ész” fogalmára gondolunk (ami nagyon is hiányzik a mostani politikából). Sokkal inkább arra kell gondolni, hogy a számok ismeretének hiányában bármekkora IQ-ja is van valakinek nehezen fogja megérteni, hogy mi a különbség a milliók és a milliárdok között, a betűk ismeretének hiányában nehezen fogja megérteni, hogy mi a különbség a racionális és a demagóg ígéretek között, a lehetőségek ismeretének hiányában nehezen fogja tudni elképzelni, hogy milyen elképesztően nagyszerű dolgokra is képes az ember, hogy a Földről kilépve a nagyon távolinak tűnő csillagok is elérhetőek lehetnek.
Jelenkori politikai elitünk kihasználva ezt a helyzetet az emberekkel: nem megértetni akar valamit, hanem kinyilatkoztat. Nem racionálisan érvel, hanem hangulatot kelt féligazságokra egyszerűsítve a valóságot. Egy szavazatért cserébe a megváltó anyagi gazdagságot ígéri a megkerülhetetlen, küzdelmes egyéni fejlődés helyett, annak szükségszerűségét relativizálva vagy egyenesen szükségtelenségét hirdetve.
Egyszóval érzelmeinkre, ösztöneinkre alapozva hiteti el velünk, hogy a Párt minden egyéni szükségeltünket kielégíti, és megoldja minden problémánkat, csak rá szavazzunk. És valóban! Mennyivel egyszerűbb ez a helyzet mindenki számára: a választópolgárnak nem kell megerőltető tanulással, küzdelemmel tölteni a drága idejét, amikor egyébként egyszerűen csak boldog is lehetne, csak a győztes Pártra kell szavazni. A Pártnak meg nem kell valódi megoldásokat kitalálni, mert azt elmagyarázni úgy sem kell/lehet a választóknak, hiszen még megerőltetnénk, akkor meg nem szavazna ránk. Illetve politika önérdekének megfelelő lépéseket a tudatlanság homályával tökéletesen el tudja fedni. Ezért aztán sok jóra nem számítok a volt és jelenlegi kormánypártoktól, hiszen nekik alapvetően ennek a helyzetnek a fenntartása, a választók tudatlanságának megőrzése jelenti hatalmuk zálogát. Következménye, hogy az LMP, vagy bármely hasonló formáció rétegpártként jelenik meg és nem is lesz képes ezt meghaladni.
Ez egy érzelmekre, ösztönökre épülő csapdahelyzet, amelyet véleményem szerint csak az értelem megerősítésével lehet megoldani. Az értelem megerősödéséhez egyéni szinten nyilvánvalóan az egyik kulcs az oktatás.
A társadalmi, politikai szinten az érdekeltségi hálózatokat kell megváltoztatni. Ennek keretében többek között újra kell gondolni a hatalom struktúráját, a fékek és ellensúlyok rendszerét. Persze nem úgy, ahogy a mostani politikai elit teszi, kizárólag önmaga hatalmi helyzetének bebetonozásával. A történelemben már sokan képzelték azt magukról, hogy kizárólagos joguk van értelmezni a világot és vezetni a népet, és mindannyiszor sokkal nagyobb nyomorúságot hagytak hátra bukásuk után, mint amikor hatalomra jutottak. A mostani okostojások azt képzelik magukról és ezt próbálják meg elhitetni a tömegekkel, hogy ők ugyanezeket a technikákat, megközelítést alkalmazva majd más végeredményre fognak jutni, mint elődeik.
Nem fognak.
Ez zsákutca.
Másik vonalon újra kell gondolni és le kell számolni demokratikusnak, előremutatónak látszó mítoszokkal. Véleményem szerint ilyen mítosz többek között a választójogi egyenlőség vagy a fenntartható fejlődés.
Sajnos, amíg emberiségünk nem képes ebből az áldemokratikus csapdahelyzetből kimászni, addig nem fog változni semmi. Pedig mostanra tényleg komoly globális problémák keletkeztek, amelyeket népnemzeti virtuskodással lehetetlen megoldani.
Laszt kommentz