A minap megjelent közvélemény kutatás szerint a Kedves Vezetőtől és rohamosztagosaitól néhány százezren elfordultak. Megnyugtató. Sőt, óriási számban vannak olyanok, akik nem választanak pártot. Kiábrándultak. Az összesből. A politikából.

Most akkor mi lesz?

Lehetőségeimhez mérten igyexem követni az országban zajló eseményeket, köztük a Kedves Vezető és elvtársainak tevékenységét is. Igyexem értelmezni is, hogy saját kis életemet lehetőség szerint ezekkel a tevékenységekkel összhangba hozzam, mer'ugye egyfelől törvénytisztelő állampolgár vagyok, másfelől meg, ha nem is ért az ember egyet valamivel, de ha ez a többség akarata, akkor hellyel-közzel elfogadja. Node, az utóbbi évek eseményei megingatták a saját magamba vetett hitet és önbizalmat. Azt a hitet és önbizalmat, ami részben abból táplálkozik, hogy képes vagyok megérteni a kormány, az állam szándékait, döntéseit és az általa használt eszközöket (akár több rétegben, aspektusban és időtávon is). Az eltelt egy év alatt egyre csak fokozódik a bizonytalanságom. Az általam eddig használt és működőképesnek bizonyult logika a Kedves Vezetővel és rohamcsapataival szemben végleg megbénult. (Tegyük hozzá az én logikám meglehetősen primitív, mert jelentős részben a természet törvényeit képzelem meghatározónak.)

Az értetlenkedés egyik szép példája a manyup pénzek államosítása (avagy bankrablás jogász módra). Ha az emberek pénzét azzal a lendülettel füstöljük el, ahogy elloptuk, akkor mi lesz jövőre? Kitől veszünk el? Mit veszünk el? Nem mellesleg a nyugdíjasok egy részétől a Kedves Vezető el akarja venni a nyugdíját, merthogy tud még dolgozni. Dolgozzon! De mit? Sőt, a mindenféle segélyeket is elveszi mindenkitől. Azt hiszi, hogy ha elveszi ezektől az emberektől azt a szerény kis jövedelmüket is és munkanélkülit csinál belőlük, akkor az majd munkahelyeket fog teremteni? Egy kis statisztika: a KSH szerint 2010 decemberében 11 740 bejelentett betöltetlen álláshely jutott 591 278 regisztrált munkanélkülire. Lehet a Kedves Vezető úgy gondolja az 1 az 50-hez arány nem elég. Növelni kell a nyomást 1 a 100-hoz. Végül is ezzel meg lesz az egymillió munkanélküli, amihez már épp passzol az egymillió munkahely. Logikus. Nem?

Egy másik klasszikus történet az alkotmányozás. Olyan szabályokat betonozunk be, amelyek elfogadásához és ebből következően megváltoztatásához 2/3 kell, ráadásul úgy, hogy ezek következményeiről semmiféle hatástanulmány nincs. A szabályok helyességét a Kedves Vezető személye igazolja. Mindenekfelett. Azaz, ha történetesen a Kedves Vezető tévedhetetlensége ellenére mégiscsak változtatni kell a szabályokon és senkinek nincs épp kétharmada, akkor mi lesz?

Legutóbb a felsőoktatási és közoktatási reform mutatta meg számomra, hogy a logikám mennyire szánalmas is valójában. Azt hittem eddig, hogy az oktatás szerkezetének változtatása némi töprengést igényel, hiszen ha belegondolunk, az óvodától az egyetemi diplomáig kb. 20 évet tölt a diák tanulással. Ez egy lassú és bonyolult rendszer. Naivan ezt feltételeztem. De, nem. A Kedves Vezető és Szent Jobbja (meg gondolom a párt szponzorai is ezt várják) azt mondja, hogy túl sok a diplomás és kevés a szakmunkás, ezért bezárunk pár felsőoktatási intézményt. Ez az agyszülemény kísértetiesen hasonlít a munkanélküliség-munkahelyteremtődés esetéhez: ha nem képzünk annyi diplomást, akkor majd lesz szakmunkás.

Hasonló példákból számolatlan mennyiséget lehetne felhozni, de én egyszerűen képtelen vagyok ezeknek a logikáját követni. Számomra ezeknek vagy alapból nincs semmi értelmük, vagy a végeredményük nem létezik. Nincs. Eddig azt hittem a politikusok rövid távon gondolkodnak, mondjuk 4 évben. De be kell lássam – pl. a manyup pénzek kapcsán – itt egyenesen ultrarövid távú gondolkodás folyik. Vagy talán az sem. Improvizálnak. Illúziót keltenek.

Azt hiszem a tömegek egy része kezdi megérteni, hogy sem az előző garnitúrák, sem a mostani Kedves Vezető és elvtársai (úgy összességében a politikai elit) nem képesek értelmet adni politikai tevékenységüknek. Ma nyilvánvalóbb, és tisztábban látszik, mint valaha, hogy a pártok és vezetőik képessége, célja kimerül abban, hogy megszerezzék a hatalmat. Nem mondanak semmit arról, hogy merre van az előre. Sajnos egyértelművé vált, hogy nem azért mert nem akarnak, hanem azért mert nem tudnak. Nem rendelkeznek hozzá megfelelő szellemi kapacitással. Nincs egyetlen politikai erőnek sem reális, racionális, koherens elképzelése arról, hogy mit, miért, hogyan, mikor, honnan, hová. Ma Magyarország létezik, de nem tudjuk miért. Aki megmondja a választ és kitalálja Magyarországot, az fogja életre kelteni.

De addig még...