Tegnap a Kedves Vezető országértékelt: "...mindenkinek, aki munkaképes dolgoznia kell." Oké. Mostmár csak az a lényegtelen kérdés maradt, hogy mit?
"A fejéről a talpára állítjuk a magyar életet."
Gondolom mostmár érti Király Júlia (MNB alelnök), hogy miért is került egy szintre Selmeczi "nyugdíjmentő" Gabikával, legalábbis a fizetésük mértékének egy szintre hozása erre utal. És meg is köszöni, hogy nem kell folyamatosan tótágast állva dolgoznia. Helyére kerültek a dolgok.
Ma olvasható Matolcsy Vátesz György Olli Rehn EU biztosnak küldött válasza, azzal kapcsolatban, hogy milyen a magyar költségvetés helyzete és egyébként mit is akarnak februárban költségcsökkentés címke alatt "reformálni".
Azért a levél összessége alapján azt kell mondanom, hogy minden tiszteletem Magyarország külföldi tárgyaló partnerei iránt, hogy képesek még kultúrember módjára tárgyalni "velünk", illetve elismerésem a hitelminősítők türelméért. Ha én lennék a helyükbe és kapnék egy ilyen színtiszta marketing bullshitet rögtön vérnyomáscsökkentőért és nyugtatóért nyúlnék.
Lehet, hogy Vátesz Gyurka a Kárpátok Géniuszának jobbkeze, de szerintem kicsit visszább kellene venni az arcból és megpróbálni nem hülyének nézni a túloldalon ülőket mer egy idő után lehet, hogy elfogy a türelem és az nem biztos, hogy olyan jó lesz.
A mai napon megtudtuk, hogy a szőke szépség után a Kedves Vezető hogyan értékeli a manyupok államosítását...
"Nem akarok vitázni, ez a vita eldőlt. Kár olyan benyomást kelteni, hogy ez megváltoztatható lenne, a magyar nyugdíjrendszer kétpilléres lesz."
Na kérem. Végre a Kedves Vezető eloszlatta a kételyeket, hogy mit ért a Nemzeti Együttműködés Rendszerén.
"Nem érdemes abban bízni, hogy az Alkotmánybíróság megváltoztatja az új rendszert, ezt nemcsak az alkotmányjoghoz konyító, hanem az új alkotmány megalkotásában részt vevő emberként is mondom."
No, túl vagyunk a határidőn. Az eredmény szerint: 96,8 % visszakerült az állami nyugdíjrendszerbe.
Az eredmény első méltatását az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetőjétől kaptuk, aki szerint "...a nyugdíjpénztártagok többsége bölcs döntést hozott..."
Úgy tűnik a régi szép idők propaganda gyára is fejlődik, mert a provokációt is felvette eszközei sorába. Azt hiszem már a fentiektől is, de Selmeczi Gabika értékelésétől biztosan kinyílik az ember zsebében a bicska...
"Óriási siker, hogy a nyugdíjvédelmi program keretében a magán-nyugdíjpénztári tagok 96,8 százaléka választotta az állami nyugdíjrendszert."
Az utóbbi időben a fülkeforradalom eszkalálódott a filozófia és a kultúra területére is. A pár hete kirobbant "filozófus-botrányban" amortizálja a Kedves Vezető azokat a nemzetközi elismerésnek örvendő filozófusokat, akik tevékenységének áldásosságát megkérdőjelezik. Persze ez sem előzmény nélküli, hiszen a jópár embert már korábban elküldtek és TGM-et is nyugdíjazták.
Nemzeti operából távozik Fischer Ádám is. Nyilván segített döntésének meghozatalában a Heti Válaszban megüzent elképzelés. De Keveházit is elérte az előző év szeptemberében elkezdett "átalakítás".
A független színházak támogatásának harmadát megvonják, amivel gyakorlatilag ellehetetlenülnek, hacsak ... esetleg teljesen függetlenül nem kezdik el nyomni a népnemzeti életérzést, habár nemzetközi hírnevet nem éppen ezzel szereztek.
Az utóbbi időben többen is foglalkoztak azzal, hogy a Jány család jogi képviselője kezdeményezte a Nemzeti Töltőtollnál Jány Gusztáv – a II. világháborúban a 2. magyar hadsereg parancsnoka – vezérezredesi rangjának posztumusz visszaadását.
A Nemzeti Töltőtoll majd részletesen elemez, kiértékel, megfontol és dönt. Ugyanazzal az alapossággal, amivel eddig is eljárt a törvények aláírásakor.
Kérdés, hogy milyen szempontokat kellene, lehetne, szabadna vizsgálni ebben az esetben. Különösen, mert tiszti rehabilitációjával nem csak személyét, hanem általa azt a rendszert is egyfajta pozitív megvilágításba helyeznénk, amelynek kinevezettje és fenntartója volt. Kétségtelen, hogy 1947-es kivégzésével ő is áldozatává vált a kommunizmusnak, de a 2. világháborúban tanúsított magatartását nehezen tudom mártíromságnak tekinteni. Legyen csak elég egy idézet az 1943, január 24-án kiadott hírhedt 294/2. hds. I. a. 43. I. 24. számú hadparancsából...
A minap a Stanfordi börtönkísérletről olvastam. Nagyon tanulságos kísérlet, amit két hetesre terveztek, de 6 nap (!) után abba kellett hagyni, mert annyira elfajult a helyzet. Olvasás közben többször déjá vu érzésem támadt. Leginkább azzal kapcsolatban, hogy a börtönőrök miért kezdtek el kegyetlenkedni a foglyokkal. Valódi okuk nem volt rá. A magyarázat egyszerűen csak annyi, hogy: mert megtehették. Mert semmilyen kontroll nem volt felettük. Hatalmukban állt.
Azt hiszem a kísérlet talán a legjobb példa arra, hogy modernkori demokráciánknak miért is esszenciális eleme a joguralom. És miért is kelt sokakban nyomasztó félelmet a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontása. Miért is olyan veszélyes dolog, amikor az indoklás, a meggyőzés, a magyarázat, a konszenzus kényszere hiányzik a rendszerből.
Végre. Pénteken megérkezett a februárra ígért újjászervezés előszele. Az új Széchenyi Tervet és a hozzá kapcsolódó kijelentéseket Münchhausen báró is magáénak mondhatná. Nem tudom a kommunikációs ötletgyárban is ezt a hasonlóságot célozták-e, de a végeredmény parádésra sikerült...
„Tavaly Magyarországon meghamisították a költségvetést, 6,5-7 százalékos államháztartási hiányt hagytak ránk, csődhelyzetben voltunk, de mi nem megszorítottunk, hanem konszolidáltunk. Gazdaságtörténeti bravúrt hajtottunk végre, akkorát, amilyenre utoljára 1946-ban volt példa. De nemcsak a pénzügyi helyzetet konszolidáltunk, hanem megerősítettük a bizalmat, az önbizalmat és a reményt – méltatta kormányát Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter az Új Széchenyi-terv (ÚSZT) bemutatóján.”
A minap a Kedves Vezető azt nyilatkozta (eredeti), hogy négy helyről lehet sok pénzt elvéve spórolni: nyugdíjkiadások, munkanélküli járadékok, tömegközlekedés támogatása, gyógyszertámogatás.
Akkor nézzük sorjában a tételeket.
Két elemből áll a nagy ötlet, azaz nem mehet senki korhatár előtt nyugdíjba illetve a rokkantnyuggerek számát fogják csökkenteni (a módszer: valahogy... nincs részletezve) azzal a megkötéssel, hogy az állami nyugdíjalap nem fizethet több nyugdíjat, mint amennyit beszed a nyugdíjjárulékokból, aminek eléréséhez az öregségi nyugdíjak folyósításán kívül minden más nyugdíjat egy másik alapból fog finanszírozni.
Tegnap EP közmeghallgatás volt a magyar médiatörvényről. A Kedves Vezető csapatából Schöpflin György védte a nemzet érdekeit (a többi magyar inkább európai értékeket védett). Korábbi nyilatkozata szerint „A gyakorlat mutatja majd meg, kinek van igaza, a magyar kormánynak vagy vádlóinak”. Néhány példa eszembe jutott az utóbbi idők általános gyakorlatából...
Társasági különadó: csak két évig lesz, utána egy sunyin eldugott dokumentumból kiderül, hogy négy évig. Szóval elméletben ideiglenes adóról van szó. A gyakorlatban?
Manyup pénzek államosítása: csak 2011. dec. 31-ig nem nyúljuk le a zsét a manyup pénztárakból, majd kiderül, hogy az egészet államosítják. Elméletben a saját pénzemet saját öngondoskodásom érdekében gyűjtöttem. A gyakorlatban?
Cégek államosítása: a bíróság nem elég gyors a bűnbak gyártásban. Sebaj! Kormányhatározatot hozunk róla, hogy a MAL a bűnös, úgyhogy államosítjuk egy időre, de most úgy tűnik nem volt elég idő, úgyhogy még egy kis ideig államosítjuk. Elméletben a bíróságnak van joga igazságszolgáltatásra. A gyakorlatban?
Laszt kommentz